Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás helyzete a két világháború között
3. A CSATORNÁZÁS HELYZETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Rohringer Sándor osztó csőhálózatokban alkalmazható’.’ A jegyző az olcsóbb ac. csövek alkalmazásáért száll síkra, s fő indoka még, hogy az ország kevéske vasércét ne a vízvezetékcsövekre használják, hanem inkább az egész világot - egyébként jelenleg - jellemző fegyverkezésre! A szintén felszólaló Joó István a víz- és csatornaművek építéséről beszélt. A magyarság életben maradását látta veszélyeztetve, ha az egészséges ivóvizet nem teszik mindenki számára elérhetővé. „Mint tétlenségre kényszerített szakértő, lelkileg tanúja vagyok egyik-másik városunk rettenetes, meddő erőfeszítésének, amellyel a vízmüvének, csatornázásának megépítéséhez szükséges pénzt igyekszik előteremteni. Minden hiába! A toronymagasságra felszökő terhekkel nem képesek megbirkózni!” A nagygyűlést Rohringer Sándor professzor zárta be. Emlékezetes szavai így hangzottak: „Általában ismert és sokszor hangoztatott büszke magyar kijelentés az, hogy a magyar nemzetnek kétszer kellett hazáját elfoglalni: először karddal idegen népektől, aztán a tudás fegyverével az árvizektől és elemektől. Kérdem, vajon nem sorakozik-e az előbbi két, hatalmas nemzeti tevékenységhez méltó módon az ivóvízellátás országos rendezése, mely megadja az alapfeltételt ahhoz, hogy rendezett viszonyok között, egészségileg is rendezett nép élhessen az ország területén?” Az idézet bár a csatornázást külön nem említi, de az „egészségileg rendezett” kifejezés a csatornázást is magába kell hogy foglalja. A fentebb körvonalazott nagygyűlés javaslatait a háborús készülődés, illetve a II. világháború megindulása elmosta. Nemhogy általános csatornaépítésre, de ivóvízművekre sem futotta a rendelkezésre álló erőforrásokból. A nagygyűlés hangulatát a pénzszűke meglehetősen letargikussá tette. A víz- és szennyvíztisztító művek 1930-1945 közötti fejlesztéséről szóló adatok indokolttá is tették a borús közérzetet. Év Vízműkaparitás [ezer m3/d] Szennyvíztisztító kapacitás [ezer m3/d] 1930 324,3 68,5 1932 326,4 70,0 1934 338,5 75,0 1936 358,5 77,5 1938 386,9 83,0 1940 416,5 90,0 1942 495,1 95,0 1944 558,0 90,0 1945 558,0 75,0 Az 1939-től számított kapacitásokban a visszacsatolt területek városai is benne foglaltatnak, míg a szennyvíztisztításban mutatkozó csökkenés a háborús károkat mutatja. Jó példával szolgál erre Miskolc biológiai szennyvíztisztító telepe, amelyet a Tiszai pályaudvarnak szánt, de „mellécsúszott” bombák pusz-
