Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon

A CSATORNÁZÁS

169

Különleges építésű

csatornaszelvény

az óbudai Harcsa utcában

Munkagödör kiásása kézi erővel, lovas kordéval

TÖRTÉNETE

nyozni, mekkora az adott terület vízgyűjtőjének kiterjedése, a várható csapadék nagysága és eloszlása, az érintett területen lévő gyárak vízfogyasztása, továbbá a lakossági szennyvízemésztő berendezések, pöcegödrök milyen állapotban vannak. Ez utóbbiakról hamar kiderült, hogy nagyobb részük ki sincs falazva, ezáltal jelentős mértékben elfertőzték a talajvizet.

Schaffer Antal korabeli publikációjában a lakosság növekedését 25 évre előre 25 ezer főre becsülte, a vízvezeték kiépítése utánra pedig e lélekszámra vonatkozólag fejenként napi 126 liter vízfogyasztást kalkulált.

A DUNA JOBB PARTI ( B U D AI - Ó B U D AI) CSATORNÁZÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE

Reitter Ferenc a budai oldal csatornázására is készített javaslatot. A Dunával párhuzamos főgyűjtőt a Flórián tértől kívánta indíttatni (lejtés 0,41%o), míg a betorkollást a Petőfi hídnál képzelte el. 100 éves perspektívát figyelembe véve a városrész népességét 100 ezer lakosra becsülte. Az elvezetendő fajlagos víz- mennyiséget lakosonként napi 100 1 értékkel számolva, 1,0 m/s sebességet felvéve 79/53 cm-es tojásszelvényt javasolt, melyet a kitorkollás előtti szakaszon 190/126 szelvényre bővített volna. A Reitter-féle budai csatornázási terv papi-