Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE Az Ybl homlokzata szeti szakcsoporttal. Ebből 1898-ban kivált a budapesti Magyar Királyi Állami Felső (építő) Ipariskola, és 1901-ben költözött jelenlegi székhelyére, a Thököly útra, hamar beváltva a hozzá fűzött reményeket. Önálló munkára alkalmas szakembereket, építőmestereket és pallérokat képezett. Kezük munkáját őrzi Budapest a térszín felett és alatt. Az itt működő, államilag létrehozott egyetlen Építőmesteri Vizsgabizottság első elnöke, Ybl Miklós - az intézmény jelenlegi névadója - volt. Az 1950/51 tanévtől magasépítő, mélyépítő és anyagipari tagozattal technikumként működött tovább, majd 1965-től az átszervezett jogutódban, az Ybl Miklós Felsőfokú Építőipari Technikumban megindult a „lakás- és kommunális szak” megalapítása, melynek tantervét Borsos József egyetemi tanár irányításával Kovács Kálmánná Dombi Mária és Illés István, a BME oktatója állította össze. A települési infrastruktúrák (utak és közművek tantárgy címmel) és városgazdaságtan szaktárgyak meghívott előadói is ők voltak. Innen lehet számítani a közművesítés oktatását az Ybl falai között. A települések üzemeltetéséhez értő felsőfokú szakemberek képzésének sürgető szükségességét Szabó János akkori építésügyi és városfejlesztési államtitkár ismerte fel, és teremtette meg a képzés anyagi feltételeit. Időközben megindult a tömeges lakásépítés, és más szakértelmet kívánt meg az infrastruktúra építése, melyhez a mélyépítő szakos hallgatókat az 1970/71-es tanévben iskoláztak be először. Ehhez is az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium teremtette meg a feltételeket, megalapítva Dulovicsné Dombi Mária vezetésével a mélyépítési tanszéket, mely 1971-ben két egységre: a közműépítési és a mélyépítési tanszékre vált szét. Az előbbinek Dulovicsné, az utóbbinak Bartos
