Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Sándor lett a vezetője. A közműépítési tanszék vezetője fejlesztette ki hazánkban a komplex közművesítési oktatást, és a tanszék gondozta a hidrológiai, hidraulikai, vízellátási, csatornázási, gázellátási és távhőellátási képzést. 1972-ben az Elnöki Tanács jogutódként létrehozta az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolát, és ezt követően jelentős szervezeti és tartalmi változások következtek be. 1987-ben beindult a környezetgazdálkodási szakmérnöki képzés is. Mindkettő töretlenül folytatódik napjainkban is. Ezen szakirányú továbbképzéseknek a csatornázás, szennyvíztisztítás, szennyvíziszap-kezelés, vízvédelem területén a vezető előadók: Dulovics Dezső, Dulovics Dezsőné és e könyv szerzője mint főiskolai tanárok, míg a hidrológia oktatását Wisnovszky Iván c. főiskolai tanár, a vízkémia-biológia oktatását pedig először Kollár György c. főiskolai docens látta el. Őt követte ezen a poszton Orbán Veronika főiskolai docens. Az 1987-ben bekövetkezett integráció során a közműépítési tanszéket összevonták a mélyépítési tanszékkel. A közművesítés oktatását a közmű- (tanszéki) szakcsoport töretlenül végezte, korábbi vezetője irányításával. 1991-ben a főiskola nevét a tartalomnak jobban megfelelő Ybl Miklós Műszaki Főiskolára módosította. A legjelentősebb szervezeti változás 2000. január 1-jén következett be, amikor a felsőoktatási intézményhálózat átalakításának keretében a Szent István Egyetemhez csatlakozott, hogy az új integrált felsőoktatási intézmény részeként a társkarokkal összehangolt oktatási, kutatási és szaktanácsadási tevékenységével hatékonyabban szolgálhassa a vidéki térségek, települések infrastruktúrájának fejlődését. A közmű- és mélyépítési tanszék vezetője Telekes Gábor főiskolai tanár nagy hangsúlyt fektetett a laboratóriumi és mérőtelepi hálózat fejlesztésére, így jött létre a hidrológiai, áramlástani és vízkémiai laboratórium, melyek mellett a BME víziközmű- és környezetmérnöki tanszék laboratóriumában is folyik a mérési munka a főiskolai képzés megindulása óta, példaszerű együttműködésben. Közműépítési tárgyú mérőgyakorlatok a nagymarosi mérőtelepen folynak a tavaszi félévek lezárásaként. A posztgraduális oktatás sikereként könyvelhető el, hogy pl. a szakmérnökképzés keretében a vízellátás-csatornázás és a későbbiekben úgynevezett fürdőüzem- fenntartási tagozatán ez idáig jóval több mint 100 hallgató szerzett diplomát. ISKOLA A HATÁRON - BAJA A hazai vízgazdálkodás, ill. csatornázás főiskolai szintű oktatásának másik nagy „fellegvára” a fővárostól távolabb, Baján telepedett le. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a vízügyi szakgárda megteremtésének és utánpótlásának érdekében elhatározta, hogy ágazatán belül a szakközépiskolákon túlmenően felsőfokú oktatási bázist hoz létre. 1962. szeptember 1-jével, bajai székhellyel, Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumot alapított. Az intézmény irányítására az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság főmérnöke, Vuko- vári Attila kapott ideiglenes megbízást, majd nem hosszú idő múltán az intézmény vezetésére és továbbfejlesztésére Czédli Györgyöt nevezték ki.
