Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

programban. A szakmai program a kor kihívásait követve kibővült a vízminőséggel és a vízi környezetvédelemmel kapcsolatos korszerű ismeretek oktatásával. Az intézmény új neve: víziközmű és környezetvédelmi tanszék. Ez egyben kifejezi a XXI. század kezdetén világszerte kialakult azon szemléletet, mely az alkotó mérnököktől kötelezően elvárja azokat az összetett ismereteket, amelynek az oktatásban is kifejezésre kell jutniuk.

Somlyódy professzor nem csupán az oktatást helyezte előtérbe, hanem a korábbi központi kutatóintézet (Vituki) megszűnésével (melyben hosszú éveken át vezetői tisztségeket töltött be) a tanszéken hozta létre a szakterület hiányzó kutatási bázisát. A munkatársak egyrészt vizsgálják és számba veszik a legújabb kutatási eredményeket, másrészt új megoldásokat dolgoznak ki. Ezzel alapot teremtenek az eredmények oktatásba való legrövidebb úton történő bevezetéséhez is. Remélhető, hogy az itt létrehozott doktoranduszképzés eredményeként az elmúlt 15 évben - különösen a vízellátás-szennyvízelvezetés területén - igen megkarcsúsodott kutató-tudós utánpótlás rövid időn belül megoldódik.

BALRA A „vizes" szakma oktatásának fellegvára, a BMGE

JOBBRA A KA-26-os, a„vizes" nagyelőadó

AZ YBL FŐISKOLA TÖRTÉNETE

A csatornázás oktatása területén élenjáró felsőfokú intézmények egyike a régi történelmi hagyományokkal bíró patinás intézmény, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara. Eredendően elsősorban építési ismeretek gyarapítására hozták létre.

A XIX. század utolsó harmadában, az ipari fejlődéssel megindult urbanizációs folyamat sosem látott építési hajlandóságot eredményezett, és szakembereket igényelt. Ezt felismerve a haladó szellemű kultuszminiszterek - Eötvös József és Trefort Ágoston - a hazai szakemberellátás érdekében megalapították 1879-ben a Budapesti Állami Közép-ipartanodát építészeti, gépészeti és vegyé-