Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Borsos József Illés István A gödöllői Szent István Egyetem főépülete ma (korábban Szent Norbert Premontrei Gimnázum, majd Gödöllői Agrártudományi Egyetem) A különböző tárcák által irányított vagy újonnan létrehozott felsőfokú intézmények valamilyen szinten programjukba vették a területük számára szükséges közműves ismeretek oktatását (Miskolc, Veszprém, Gödöllő, Szarvas, Pécs stb. egyetemei). A csatornázás témakörben azonban valójában három intézmény; a Budapesti Műszaki Egyetem, a bajai Vízgazdálkodási Főiskola (a mai Eötvös József Főiskola Műszaki és Gazdálkodási Fakultása) és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola (jelenleg a Szent István Egyetem Építéstudományi Kara) járult kiemelkedően a csatornázási szakmai képzéshez és szakemberhiány betöltéséhez. A SZAKMA HELYET KÖVETEL MAGÁNAK A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEMEN A Budapesti Műszaki Egyetem történeti múltjáról számos leírás született már. A szennyvízelvezetés és benne a - jelentős gazdasági erőt képviselő - csatornázás oktatása csak nehezen indult, és sokáig háttérbe is szorult. Az egyetem vezetése az 1960-as évek elején, a kor követelményei közül a közművesítést még nem tekintette klasszikus és főleg önálló tudományágnak, így nehezen „szorítottak” lehetőséget kibontakozására. A dégeni szakpolitika a vízgazdálkodást helyezte középpontba, minden mást - így a vízellátást és a csatornázást is - ez alá rendelte, emiatt kezdetben nem kapott kellő támogatást. (A ’80-as évek második felétől a gazdaságpolitika egyik elsődleges célja a vízellátás-szennyvízelvezetés megteremtése volt, melynek természetesen hatékony eszközéül szolgál a tervszerű vízgazdálkodás). Abban az időben a közműügy iránt elkötelezett mérnökök nehezen értették meg, miért van szükség az ország három-négy kohója számára önálló kohómérnöki egyetemre, s miért nem kaphat ez a dina-
