Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen 10,2 m emelő magassággal és 3x2 m3/s teljesítménnyel SPAL csigákat építettek be, melyet az osztrák Purator cég szállított. Hasonló nagy teljesítményű kétlépcsős (3x1,2 m3/s) csigaemelő épült a záporvíz Dunába való gazdaságosabb beemelése céljából Esztergomban a Várhegy alatti Molnár soron. További próbálkozás volt a Diósgyőri Szivattyúgyár által kialakított függőleges tengelyű ráfolyásos szivattyúcsalád, mely igen igényes beállítást, a csapágyak kenéséhez körülményes nagynyomású vízkenő berendezést (víztartály, nagynyomású szivattyúk, automatika stb.) tett szükségessé. Rövid idő alatt - különösen a középvárosok hálózatfejlesztésével összefüggésben - több ilyen berendezést építettek be, ám a hosszú tengely „kiverődése” a csapágykenés hiányosságai miatt az egyéb lehetőség hiánya ellenére sem volt hosszú életű. A HAZAI SZIVATTYÚ GYÁRTÁS KEZDETEI Az 1970-es évek közepétől nyugati szivattyúgyártók - különböző barterügyle- tek segítségével, prototípus kipróbálásával és referenciahivatkozással - már korszerű szennyvízszivattyúkat hoztak be, ám folyamatos beszerzésüket a „kemény valuta” hiánya miatt csak kiemelt jelentőségű helyeken (pl. Balaton mentén) engedélyezték. Az elsők között jelentek meg a kisebb szállítási, de nagyobb emelőmagasságú kategóriában a ráfolyásos ún. Gorator típusú aprító- daraboló szivattyúk, melyek már hosszabb nyomócsőre is tudtak dolgozni. Egyébként már a szűrőtartályos átemelők is alkalmasak voltak a szennyvíz nyomócsövön történő távszállítására. A külföldi szivattyúk megismerése során hazai konstruktőrök „utánérzéssel” a Vízgép vecsési gyáregységében Viola és Inotai mérnökök kialakították a vízszintes és a függőleges tengellyel gyártott Szedar (szennyvíz-daraboló) fantázia- nevű centrifugálszivattyú-családot, mely átmenetileg kiváltotta a Goratorokat. Hasonló módon, hosszabb ideig a piacon voltak a Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornaművek Vállalat által gyártott, szennyvízátemelésre és munkaárok víztelenítésére alkalmas búvárszivattyúk. A hazai hálózatépítés ugrásszerű fejlődését a '70-es évek közepén megjelent, a nyugatnémet EMU és a svéd Flygt típusú szivattyúk által adódott lehetőség jelentette. Korszakváltó volt a Mélyépterv, az Országos Bányagépgyártó Vállalat és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat közös vállalkozása alapján létrehozott, Flygt merülő szivattyúkra alapozott MOBA átemelőcsalád. A MOBA A 2,0 és 2,5 m átmérőjű, előre gyártott betongyűrűkből műanyag ragasztással illesztett, aknasüllyesztési módszerekkel épített, kis helyet igénylő műtárgyat 3- 5 nap alatt a kívánt helyre tudták telepíteni. A csomagként szállított gépészeti
