Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE A GOND VEZETÉKEN ÉRKEZIK Nagy várakozással tekintettek az alkalmazók a Sentab csövek elé. A külföldi gépek, gépsorok behozatala a már említett valutahiányban csak rendkívüli utánjárás és külön engedélyeztetés mellett volt lehetséges. A külföldi tapasztalatok és a hazai mintadarabokkal végzett vizsgálatok a svéd gépsoron gyártott csövekről igen jó képet adtak. Valuta hiányában azonban csak a szovjetek által, licenc alapján gyártott gépsort lehetett megvásárolni. A szintén acélbetétekkel erősített, nagy nyomást elviselő csövek gyártása, valamint beépítése gyors ütemben beindult. Azonban mintegy hatvan kilométer különböző méretű vezeték beépítése után kiderült, hogy a csövek a nyomás hatására felrobbannak. A vizsgálatok kiderítették, hogy a nem éppen „svéd acél” minőségű hengerek nagyon hamar elkoptak, a betétek betonfedése elvékonyodott, sok helyen le is pattogzott, s a korrózió így megtette hatását. Az alkalmazási engedélyt 1988- ban visszavonták, és ezzel együtt a gyártás is leállt. A vízzáróság érdekében elkerülhetetlen fejlesztések a csőkapcsolatok, illetve csőkötések terén gyorsan változtak, s minden újabb megoldás javított az addigiakon. A ’70-es évek elején kísérletképpen a svéd Hoegenas gyár ún. többrétegű szendvicscsöveivel történtek próbálkozások, ám a szállítási távolság miatti magasabb költség az alkalmazást nem tette lehetővé. A betoncsövek hiányos beszerzési lehetőségei és főleg vízzárósági problémái a ’60-as évek elején az azbesztcement (ac.) csövekre irányította a figyelmet. Az ivóvízvezetékek építésénél - megváltásként kezelve - tömegével alkalmazták a Jugoszláviából beszerezhető - anyagismeret hiányában - olcsó ac. lefolyócsöveket, melyek gyakori törése a Balaton térségében botrányossá fajult. Ezután kezdetét vette a lényegesen drágább, de már megbízható szilárdságú ac. nyomócsövek széles körű alkalmazása. Ezek leggyakoribb mérete csatornák esetében a közterületen alkalmazható 0 30-as szelvény volt. Az illesztéseket kezdetben Simplex kötéssel oldották meg, majd később az infiltrációval szembeni nagyobb biztonság, valamint a csekély iránytörést is tűrő Gibault kötőelemek alkalmazására tértek át. Egyéb szempontok miatt később sok helyen szerepet kaptak a továbbiakban pl. a RÉKA, az EFK stb. néven megismert kapcsolóelemek. A különböző méretű ac. csövekből az idők folyamán a vízellátás és a csatornázás területén mintegy 40 ezer kilométert építettek be, mígnem az azbeszttel kapcsolatban kialakult egészségügyi tilalmak, továbbá a beigazolódott élettartam-problémák e csőfajták alkalmazását - elsősorban az ivóvízellátás területén - kizárták, ami maga után vonta a csatornafektetés területén való elsorvadását is. Ehhez nagyban hozzájárultak a ’90-es évek elején megjelent különböző összetételű műanyag csövek is. A betoncső gyártása kereslet hiányában az egész országban leállt. A legnagyobb csőértékesítő hazai cég jelenleg a Pannon Pipe. Az általa forgalmazott műanyag cső súlya, illesztések egyszerűsége, ára, a kedvező belső súrlódási tényezője, korrózió- és vegyszerállósága, a hatméteres szálaknak köszönhetően lecsökkent illesztésszám, az egy darabban gyártott és egyszerűen behe-
