Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

lyezhető akna stb. valósággal elsöpörte az e szakterületen és alkalmazási tartományban addig alkalmazott építési módszereket. A korábbi minimum 0 30-as közterületi szelvények átmérőjét 0 20 cm-re lehetett csökkenteni, és a telken belüli bekötő vezetékek ugyancsak szőkébb méretre váltottak. A forgalmazott műanyag csőtípusok között meg kell említeni a Hobas (üvegszállal erősített poliészter „szendvics” csövek), a Wawin és Uponor által gyártott műanyag csöveket.

A kivitelezők a műanyag csövek által elérhető gyors és egyszerű építési lehetőséget (pl. munkaárok nyitvatartási idejének lerövidülése) igen kedvezően fogadták, a tervezők pedig a gyártók által felajánlott jutalékért gondolkodás nélkül betervezték. Sajnos azt is meg lehet állapítani, hogy soha annyi építési szabálytalanságot nem lehetett látni, mint amennyi a műanyag csövek fektetésénél tapasztalható. Az ágyazat nélküli munkaárokba valósággal „behányt” csövek, szabálytalan visszatöltések kockára teszik azok tartósságát. Az itt tapasztalt hiányosságok és magának a csőnek időközben megismert hátrányos tulajdonságai mindmind hozzájárultak az utóbbi időben a műanyagokkal szemben amúgy is sok kételyt keltő élettartam körüli probléma egyre hangosabb felvetődéséhez.

A műanyag csövekből épülő csatornarendszer elemei

OLCSÓ CSŐNEK „HÍG A LEVE"

Míg itthon tért hódított a KG-PVC cső dömpingszerű alkalmazása, addig főleg Németországban az ún. betonlobbi a kőagyag csövekkel csaknem teljesen kiszorította a piacról. Franciaországban hasonlóan történt, de itt érdekes módon a kis átmérőknél is duktilcsövekhől fektetett csatornák terjedtek el. A németországi szakemberek magyarázata igen egyszerű: a kőagyag és duktilcsövek fajlagos ára a műanyag csövekhez viszonyítva - köztudomásúan - magasabb. Mivel azonban a csövek, aknák és egyéb szerelvények a teljes vezetéképítésnek csupán