Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE 6/c ábra Záporátemelőgépház metszete 6/a ábra Záporszivattyúgépház földszinti alaprajza 6/b ábra Záporátemelő gépház szívóiéra lett lehetőség nyílott - spórolással - két-három éves külföldi tartózkodás után visszatérve lakás és vagy igényesebb gépkocsi vásárlására. A közműtervezés vonalán a Víziterv mérnökei Algériában szerepeltek igen nagy sikerrel. Hasonló módon sikeresnek bizonyult az öntözés, a gáttervezés szakterületén nyújtott mérnöki teljesítmény, amelynek az érintett országok általi egyöntetű elismerése alapján a Vízitervet Afrika-díjjal tüntették ki. A rendszerváltás után mint a legtöbb nagy tervezőcég, a Víziterv is atomi­zálódott, s 13 kisebb létszámú kft. formájában igyekezett életben maradni. A szennyvizeshagyományokat legnagyobb sikerrel a Kristóf János és Mohári Fe­renc ügyvezetőpáros által vezetett 35 fős Közmű- és Környezetvédelmi Kft. folytatta, s mely az elmúlt 17 évben egyik legkeresettebb szakmai vállalkozás­ként működik. A harmadik nagyobb volument képviselő csatornatervező cég a Fővárosi Mélyépítési Tervező Intézet (FÖMTI) volt, mely kizárólag a főváros területén jelentkező tervezési feladatok ellátására specializálódott. Az egyesített rendsze­rű, nagy átmérőjű csatornák mellett a fővárosi nagy kapacitású átemelők terve­zése is itt történt, melyeknek hosszú évtizedeken keresztül karakteres irányítója, a személyes tiszteletet és szakmai elismerést kiérdemlő Rácz Miklós osztályveze­tő, majd irodavezető volt. A hálózat tervezésben a legrangosabb tervezők sorá­ban meg kell emlékezni a korán elhunyt Hercegfalvy Józsefről. A FÖMTI kidolgozásában készült a főváros csatornázásának fejlesztési terve, mely gyakorlatilag négy agglomerációra bontotta a kiterjedt hálózati rendszert. A terveik alapján épült - számos egyéb mellett - a békásmegyeri, a kelenföldi szivattyútelep, a régebbi telepek rekonstrukciói. Ugyan csak itt terve­zik jelenleg is az ország legnagyobb átmérőjű ivó- és szennyvízvezetékeinek re­konstrukcióit is. A nagy volumenű munkák közül szerepeljen példaként a ke­lenföldi szivattyútelep terve. LASSÚ VÁLTOZÁSOK A NYOLCVANAS ÉVEKBEN A tervezés a ’90-es évek elejéig általában három lépcsőben történt. Az elhatá­rozott fejlesztésre három-négy variánssal tanulmányterv készült, majd a helyi hatóságok bevonásával kiválasztották az optimális műszaki-gazdasági megol­dást, amelyre ún. beruházási programot készíttettek. A program alapján gon­doskodtak a pénzügyi forrásokról, majd elrendelték a kiviteli tervek elkészíté­sét, amelyek alapján a kijelölt kivitelező a beruházóval szerződve megépítette a létesítményt. Csatornázás tekintetében a kisebb feladatokat a megyei beruhá­zók kezelték. A tanácsok (ma önkormányzatok) a sürgősségi sorrendiséget úgy igyekeztek megkerülni, hogy a tervezőktől maguk rendelték meg terveket, s a helyi potentátok azzal érveltek (kilincseltek), hogy nekik már minden előkészí­tés rendelkezésre áll, a kivitelezés azonnal indítható. A tervek általában két évig voltak érvényben, ennek lejárta után az addig meg nem valósultakat felül kellett vizsgálni, illetve újból el kellett készíteni. A ’80-as évek közepéig a megrendelők FENT ÉS JOBBRA Kelenföldi szivattyútelep

Next

/
Oldalképek
Tartalom