Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 148 A danaidával a vízhozamot általában 1-2 £, különösen kedvező körülmények esetén néhány tized százalék hibával mérhetjük.

T./ Vizhozammérés bukóval

A vizhozammérő bukók különböző fajtáit a hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok során nagyon gyakran alkalmazzák. A bukóval való vizhozammérés alapelve a következő: Ha a mederben szabad felszínnel gravitációsan mozgó viz útjába valamilyen, a fenékből kiemelkedő, azt keresztirányban elzáró akadályt helyezünk, a viz az akadály mögött megduzzad, majd kellő magasságot elérve az akadály felett átömlik, átbukik. A mederből kiemelkedő, azt keresztirányban elzáró akadályt, minthogy felette a viz átbukik, bukógátnak, vagy röviden bukónak nevezzük. /Nem egészen logikusan, hiszen nem a gát, hanem felette a viz bukik. Minthogy azonban a kifejezés a műszaki közhasználatba már átment, megváltoztatása nem lenne célszerű./

A bukógáton átömlő vízhozamot /Q/ a

= — u. b

ÍV

3/2

/103/

képlet alapján számíthatjuk.

b a gát koronájának szélességét, /l, a 78.ábrát/. A/t tényező értékét a bukó hitelesítése során végzett mérések eredményei alapján határozzák meg.Nagy- mértékben függ a gátkorona alakj ától,a gát fenék feletti magasságától /ií/, a gát környezetében érvényesülő sebességeloszlási viszonyoktól, az

h az át bukási magasságot jelenti