Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 149 átbukási magasságtól /h/. Az4 tényezőt a gáton történő átbukást jellemző egyéb mennyiségekkel összekapcsoló függvény meghatározásával számos kutató foglalkozott. A sok képlet közül inkább csak tájékoztatásul közöljük Frese és Behbock képletét. Mindketten az átbukási magasság /h/ és a gátkorona felsőviz oldali mederfenék feletti magasságának /U/ függvényében fejezik ki a /«- tényezőt. Frese szerint

2.1

1000 h

7104/

Behbock szerint

A

0,605 + —i— + 0,08 — 100 h M

7105/

Frese képletének érvényességi határai 0,1-= h,m *=0,6, a Behbock-fé- le képlet esetén pedig 0,02 -= h,m-= 0,3 az érvényességi határok. Mindkét összefüggés olyan bukógátra vonatkozik, amelynek koronaszélessége megegyezik a derékszögű négyszögszelvényü meder szélességével.

A képleteket inkább csak a bukógátak, mérőbukék tervezésénél tájékoztató értékek meghatározása céljából használjuk. A laboratóriumi mérőbukókat használatbavétel előtt hitelesítjük. A hitelesítés eredményeként numerikusán vagy grafikusan a

Q = B.hn /106/

képletben szereplő B és n értékeket határozzuk meg.

A bukón átömlő vizsugár az alatta levő térből a levegő egy részét kiszivja. Bizonyos esetekben a szívóhatás olyan nagymértékű, hogy a vizsugár hozzátapad a bukó falához. Ilyen esetben a ^tényező értéke számottevő mértékben megváltozik, vagyis megváltozik az átömlő vízhozamnak megfelelő átbukási magasság is. Ezt elkerülendő, a bukó éle mögé levegőztető csövet vezetnek. A vizsugár által elszívott levegő ezen keresztül pótlódik.

A fenti alapelv figyelembevételével mind a főkiviteli, mind pedig laboratóriumi mérések céljára számos bukót terveztek és készítettek. A laboratóriumban alkalmazott bukók alakja és mérete nagyon különböző, a •hordozható kisméretű bukótól, a nagyméretű, aknába vagy medencébe beépi-