Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei
- 114 k./ A nyomás mérése Nyomásnak /p/ az egységnyi felületre ható erőt /P/ nevezzük, vagyis p = — , m/ p F ahol F a P erőnek kitett felületet jelöli. Dimenziói a: MLT ^ _ UT ~1.7! [p] = M =-1-2 I? = ML T” p mértékegysége gcm-'Ls-‘1, a fizikai és g cm a műszaki mértékegységrendszerben. Gyakran mérjük a nyomást vizoszlop-, vagy higanyoszlop-millimé- ter egységekben, vagyis ilyen esetben az egységnyi magasságú viz- vagy higanyoszlop által a feluletegységre ható erő a mértékegység. Ezen kivül mérjük még a nyomást atmoszférában is. Egy atm = l,o33 kg/cm^. A nyomás mérésére számos módszert dolgoztak ki, többféle műszert szerkesztettek. Közülük néhány fontosabbat az alábbiakban ismertetünk. A legegyszerűbb szerkezetű a folyadékmanométer 743.ábra/, lényegében meghajlított cső, amelynek egyik szárát a mérendő nyomású térrel kötjük össze, a hajlított részbe ismert fajsúlyú mérőfolyadékot töltünk, a másik szárát nyitva hagyjuk, /tehát rá a légnyomás hat/ vagy leforrasztjuk, esetleg a leforrasztott'szárban levő folyadék feletti térből kiszívjuk a levegőt. A nanométert olyan folyadékkal kell megtölteni, amely a mérendő folyadékkal vagy gázzal nem keveredik, és azzal nem lép kémiai reakcióba. Figyelembe véve a 43.ábra jelöléseit, az a-a sikban a manometer két szárában érvényesülő nyomásokat /amelyek egyensúlyi helyzetben egymással egyenlők/ a következőképpen fejezhetjük ki: 778/ Pl+% )* 1 * P0+h ^ /79/ p^ a baloldali szárban a mérőfolyadék felett levő gáz vagy folyadék nyomása, 43 Jbrj
