Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 115 ugyanennek a folyadéknak /gáznak a faj súlya/, pQ a légnyomás és f a mérő folyadék faj súlya.

A /79/ egyenletből

Pi = P0+h T ~ hi* t i /8°/

Ha ^ 2. értéke értékéhez viszonyítva nagyon kicsiny /pl. ha levegő nyomását mérjük higany mérőfolyadékkal/, ahj/j tagot a /8d egyenletből elhagyhatjuk és igy

Pl = P0+ h . -y /81/

Bizonyos esetekben nem a nyomás abszolút értékére, hanem két pontban érvényesülő nyomások különbségére van szükségünk.Ilyenkor differenciálma- nométert /44.ábra/ alkalmazunk. /Lényegében a 43. ábrán vázolt manometer is differenciálmanometer; a vizsgált tér nyomása és a légköri nyomás közötti különbséget méri./ Ez szintén U alakban meghajlított cső, benne f fajsúlyú mérőfolyadék van. A cső két szárát a két vizsgálandó ponthoz csatlakoztatjuk. Ha az egyik pontban pi, a másikban p2 nyomás uralkodik /lásd a 44.ábrát/, a nyomáskülönbséget a

Pl-P2 = h /82/

egyenletből számíthatjuk. Ha ^ értéke értékéhez viszonyítva kicsiny, a /82/ egyenlet a

Pl - p2 = h f /83/

egyenletté egyszerűsödik.

Gyakran használják a nyomáskülönbségek mérésére a gyűrűs mérleget /45.ábra/. Lényegében olyan gyűrű, amelynek beleej ében az f fal van elhelyezve. A fal két oldalán csatlakozik a gyűrű belső teréhez a vizsgálandó két pontot a gyűrűvel összekötő két hajlékony cső. , A gyűrű alsó része J fajsúlyú mérőfolyadékkal van töltve. A gyűrű alsó részére az S ellensúly