Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
5. A résiszap
a közvetlenül a bányából a munkahelyre szállított bentonitok közül pedig az istenmezejei, a mádi és a tétényi bentonit használható. A bentonit részletesebb leírásával, minőségével, ismertetésével és a hazai ben- tonitféleségekkel nem foglalkozunk, az több szakkönyvben, közleményben részletesen megtalálható f13o, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144]. 5-2.2.2 Agyag. Résiszapkészités szempontjából ide tartoznak mindazok a természetes talajok, amelyek az MSz 17746-53 R számú szabvány [87] alapján nem minősíthetők bento - nitnak, de résiszapkészitésre - bármilyen szűk keretek között is - felhasználhatók. A sokféle agyag nem mindegyikéből keverhető résiszap és az alkalmas talajok közül is eltérő minőségük miatt nagyon különböző tulajdonságú résiszap készíthető. Ha résiszapot agyagból kívánják előállítani - némely esetben az agyag alkalmazása gazdaságos lehet -, annak összetételét és alkalmazási módját laboratóriumi kísérlettel és próbakeveréssel kell meghatározni. 5.2.2.3 A kőzet minőségének jellemzése. A résiszapkészitéshez használatos szilárd alkatrészek /bentonit, agyag/ minőségére az alábbiakban ismertetett Teológiai és talaj- mechanikai tulajdonságok jellemzők. Ezek alapján minősitik, jellemzik, illetőleg azonosítják résiszapkészitési szempontból az agyagokat. 5.2.2.3.1 A viszkozitás /a belső súrlódás/ az az erő, amely két egységnyi területű rétegnek egymáshoz képest egységnyi sebességgradienssel való elmozdításához szükséges. Két - féle viszkozitás ismeretes: a dinamikai viszkozitás /,«/, amelynek mértékegysége a CGS rendszerben g cm*^ s"1 /poise/ és a kinematikai viszkozitás /v/, amely a dinamikai viszkozitás és a sűrűség /<; / hányadosa. Mértékegysége cmc s . Ezt nevezik stokes-nak. Az anyagok viszkozitása nagymértékben függ a halmazállapotuktól és a hőmérsékie - tűktől. Például a viz viszkozitása a hőmérséklet emelkedésével C°-onkén: kb. 2 %-kal csők - ken. A résiszapoknál és a fúróiszapoknál is egyaránt használatos fogalom a viszonylagos viszkozitás />'•/, amely a résiszap dinamikai viszkozitásának /• / és a tiszta viz dinamikai viszkozitásának /* / a hányadosa: A viszkozitás mérése. A bentonit- és agyag-szuszpenziók viszkozitásét Storaer-féle rotációs viszkoziméterrel mérik, 25 C° szuszpenzió-hőmérsékleten, 6 %-os töménységben és értékét cP-ban fejezik ki. 5.2.2.3.2 A tixotrópia: nyugalomban gél állapotú anyag mechanikai hatásra folyóssá válik, a mechanikai hatás megszűnése után hosszabb-rövidebb idő múlva pedig ismét géllé alakul. Ez a folyamat többször megismételhető. Az anyagok között viszonylag kevés atixotróp. A tixotrópia jellemezhető a dermedési idővel és a mozgási ellenállással. A szilárd alkotórész minőségének laboratóriumi jellemzésére a mozgási ellenállás értékét használjuk. A mozgási ellenállás az az erő p-ban kifejezve, amely szükséges ahhoz, hogy a Stornier viszkoziméter forgórésze a szuszpenzióba merített állapotban fél fordulatot végezzen. A mozgási ellenállást közvetlenül a keverés után és tiz perccel a keverés után is megmérik. Ez a két érték jellemző a szuszpenziók tixotróp tulajdonságára. 5.2.2.3.3 Stabilitás. A stabil bentonitok szuszpenziói elektrolitmentes vízben rég kis koncentrációban sem ülepednek, illetve a kolloid diszperziók nem koagulálnak. A stabilitás egyúttal a bentonitok aktiváltsági fokára is jellemző.
