Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
5. A résiszap
-2sA stabilitás meghatározása. 1 g, illetve 2 g bentonitot 100 ml desztillált,illetve 15 német összkeménységu csapvizben /budapesti viz/ üvegdugós mérőhengerekben gyakori rázogatás - sál csomómentesre elkeverünk, s 24 árán keresztül állni hagyjuk. 15 német keménységnél na - gyobb keménységű vizek esetén a vizkeménysége't desztillált vizzel való higitással kell beál - litani 15 német keménységi fokra. Stabil bentonitoknál' észrevehető koagulálásnak, ülepedésnek nem szabad bekövetkeznie. * 5-2.2.3.4 A viztartó képesség és az iszaolepénv- vastagság a viz és a vizben disz pergált szilárd anyag szemcséi közötti kapcsolatot jellemző érték. A viztartó képesség nagyságát azzal a vizmennyiséggel mérik, amely 76 mm átmérőjű , megfelelően kiképzett szurőfelületre helyezett, 6 %-os töménységű, 500 ml térfogatú szuszpen - zióból 30 per: alatt 7 atmoszféra nyomás hatására kifolyik. Az iszaolepénv-vastagság a viztartó képesség meghatározása után a szűrőfelületen maradt bentonitlepény mm-ben kifejezett vastagsága. 5.2.2.3.5 A pH érték az anyag kémhatásának /hidrogén-ion-koncentrációjának/jellemzője* A résiszapkészitésnél használatos anyagok a pH érték alapján a nátriumbentonitok és az aktivált anyagok, valamint a calciumbentonitok és a nem aktivált agyagok csoportja jól megkülönböztethető. Az előzők pH értéke általában 8-10, az utóbbiaké pedig 6-7 közötti. A pH értéket közelitően indikátorpapirral, pontosabban az erre a célra szolgáló műszerrel határozzák meg. 5.2.2.3.6 A szemeloszlási görbe A résiszapkészitéshez használatos anyag minőségének jellemzéséhez egyazon anyag szemeloszlási görbéjét kétféle módon /peptizáló szer nélkül és a legkedvezőbb mennyiségű peptizá- lószerrel/ határozzák meg. A kétféle módszer alkalmazásának eredményeképpen az esetek többségében két, egymástól többé-kevésbé eltérő szemeloszlási görbét kapnak. A görbék egymástól való eltérése - esetleg azonossága - a vizsgált anyagra jellemző. Ugyanis, mennél több agyagásványt /főleg montmorillonitot/ tartalmas a vizsgált talaj, a két szemeloszlási görbe közötti távolság - főleg az apróbb szemcsék tartományában - annál nagyobb. A résiszapkészitésnél peptizálószerként általában szódát /NajCO^/, / nátriumkarbonát/ használnak. Egyéb peptizálószer alkalmazására csak kivételes esetben kerül sor. Ezért a legkedvezőbb peptizálószer-mennyiséget szóda optimumnak is nevezik. Mennyiségét szárazanyagra vonatkoztatva 56-ban adják meg. A legkedvezőbb szódamennyiséggel aktivált anyagok /bentonitfé- leségek/ duzzadása, vizfelszivó képessége, tixotróp tulajdonsága, viszkozitása stb. résiszap- készitési szempontból a legelőnyösebb mértékű. A legkedvezőbb peptizálószer mennyiségét ki - sérlettel határozzák meg. 5.2.2.3.7 Folyási határ [146] 5.2.2.3.8 Sodrási határ [146] 5.2.2.3.9 Plasztikus index [146] értékét a talajmechanikában szokásos módon határozzák meg. 5.2.3 A résiszapkészitéshez használatos egyéb anvdgok 5.2.3.1 Szóda /NaoC0^; nátriumkarbonát/ [145] A szódát iszapkeverésnél aktiváló szerként használják. Intenziv hatása és olcsósága miatt a legjobb aktiváló szer. A résiszapkészitéshez használt szilárd alkotórészek,valamint a kész résiszap minőségének jellemzésére használatos iszaplepény nem azonos a réselés során a rés falén keletkező sűrűbb résiszapréteggel,bár az utóbbit is iszaplepénynek nevezik. A résiszap, illetőleg az alapanyag minőségének jellemzésére használatos iszaplepény az "iszapprés" nevű műszer szűrőrétegén keletkezik. A két fogalom tehát csupán hasonló, de nem azonos.
