Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
4. Vízfolyások rendezése
végét támadja meg, mert itt a legnagyobb az esés s ilyen módon a vízmosás medre fölfelé rohamosan hosszabbodik, un. hátrarágődő erózióval. Az eróziós árok vázlatos hosszmetszetét a 46. ábra mutatja. Az ábrán látható, hogy az esés a vizmosás fejénél a legnagyobb, ettől lefelé csökken, ezzel párhuzamosan csökken a hordalék termelés is, az alsó végénél egyensúly uralkodik, itt az érkező- és távozó hordalék mennyiségek kb. egyenlők. Az árok mélyülése itt már nem folyik, hordaléktermelés nincsen. Az alatta levő szakaszon pedig megindul a hordalék lerakódása. A vízmosásokban nincsen állandó vízfolyás, legfeljebb néhány forrás vize teszi nyirkossá a vizmosás fenekét. Az erózió nagysága függ az érkező viz mennyiségétől, azonban függ attól is, hogy két árvíz között milyen mértékben növekedett meg a növényzet az árok partjain és fenekén. Ennek megfelelően az egyensúlyban levő szakasz hossza is változik némely zápor után rövidebb, majd hosszabb részre terjed ki a vízhozam nagysága, valamint a növényzet ellenálló képességének függvényében. Szárazabb periódusokban a növényzet annyira elhatalmasodhat, hogy a vizmosás látszólag nyugalomba jut (önmagát megkötötte), azonban egy nedvesebb időszak bekövetkezése idején az erózió újra megindulhat és a vizmosás újra növeli hosszát- és mélységét. A vizmosás alsó végén, a torok alatt a katlanban termelt nagymennyiségű hordalék legnagyobb része lerakódik. Kisebb része lebegtetett hordalék alajában eljut a legközelebbi állandó vízfolyásig (az un. befogadóba) és legtöbbször azt túlterheli. Az esőzések idején a növekvő vízhozamok a torok alatt medret képeznek, azonban a vízhozamok csökkenése alkalmával, az igy keletkezett medrekbe olyan mennyiségekben rakódik le a hordalék, hogy a meder eldugul - és a legközelebbi zápornál legtöbbször uj medret készít magának a viz. A lerakott hordalék te68 Vízmosás katlanjának hossz-szelvénye Egyensúly Közepes erózió I---------------E ros erózió Katlan
