Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
10. Mezőgazdasági vízrendezés
Az átmosásos erózió az eróziónak legenyhébb, de leggyakoribb formája. A hosszantartó esőzések alkalmával a talaj felszínéről lecsur- gó viz a talajrészecskéket még ugyan alig mozdítja el, azonban már igen sok tápanyagot és értékes kolloid részecskéket ragad magával. A tápanyag-veszteség nitrátból a legnagyobb és foszforsavból a legkisebb. A kolloid veszteségek agyagkollodiokből is jelentősek, de a humusz-veszte- ség nagyobb kárt okoz. Az átmosásos erózió nemcsak a lejtős területeket, hanem a látszólag sik területeket is állandóan szegényiti. A csepp-erózió az esőcseppek közvetlen hatása következtében jelentkezik. A csepp-erőziót előidéző okok között elsősorban az esőcseppek mechanikai Utőhatását kell megemlítenünk. A nagyobb esőcseppek a száraz talaj-morzsáit egyszerű porrá zúzzák szét. A csepp-erózió másik oka a száraz talajmorzsákból kitódulő levegő repesztő hatása. Ha egy erősen kiszáradt morzsát hirtelen esőcsepp ér, akkor a levegő olyan erővel tódul ki belőle, hogy a morzsa szinte felrobban. Ugyanezek a morzsák bizonyos nedvességtartalom felett már nem fröccsennek szét, hanem csak szétesnek és nagy nedvességtartalomnál a szétesés többé nem tapasztalható. Ezprt a nyirkos talaj keveset szenved a csepp-eróziőtől. Ha az eső cseppjeit permetező eső előzi meg, akkor a csepp-erózió pusztítása nem nagy mértékű. A szétiszapolódásos erózió során a talajmorzsák igen finom részekre iszapolódnak. Ez az eróziós jelenség az eső egész tartama alatt megfigyelhető. Különösképpen a feltalaj legfelső 5-6 cm-ben fejti ki romboló hatását. Mennél tovább tart az eső, annál több talajmorzsa iszapolódik szét, mert nem bir ellenállni a felületen folyó víznek. A felületi réteg-erózió a vizeróziőnak legkárosabb, legközönségesebb és legáltalánosabb formája. Rosszabb szerkezetű talajaink a huzamosabb esőzések vizét már nem tudják olyan mértékben befogadni, hogy a felületre hulló egész csapadék eltűnjék. Ezért hamarosan felületi viz- lepel borítja be az egész táblát, amely lepel lassan lefelé húzódik a tábla mélyebb részeire. A vizfátyol sebessége olyan mértékűvé válhat, hogy talajrészeket sodor magával. A talajról lehordott termőréteg vastagsága rossz szerkezetű és nagy esésű talajokon évi 1 cm-t is kiteheti. A sekély vályús, az árkos és szakadékos erózió során a viz már nem vizlepelként húzódik lefelé, hanem mélyedésekbe összegyűlve áramlik és rohan a lejtő aljára. A sekély vályús erózió akkor keletkezik, amikor a szántőföldön helytelen művelés, kocsikerék bevágódás, vagy egyéb külső hatás folytán mélyedés támad. Ez a mélyedés már nagyobb terület vízmennyiségét gyűjti össze. A kisebb esők vize egy kis vizfolyásos vályút készít elő, a nagyobb záporok, felhőszakadások vize már erősen mélyíti ezt a vályút és gyakran 40-50 cm szélességben lesodorja a meglazult feltalajt szilárdabb alapjáról. A sekély vályús erózió eredményét a közönséges talajmüvelés évente eltünteti, de ezáltal a termőréteg évenként egyenle181
