Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
7. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés
7.vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés víztestekre (medrekre, csatornákra, tározókra, holtágakra, vizenyős területekre stb.) egyaránt vonatkozik. A vízgazdálkodási beavatkozásokra/tevékenységekre vonatkozó döntéseket megalapozó műszaki (hidrológiai, hidraulikai, fizikai, kémiai, biomérnöki stb.) és a sokféle egyéb tudományterülethez (ökológia, szociológia, közgazdaságtan, jog, stb.) tartozó módszereket az előbbi kihívások figyelembe vételével kell kialakítani. Sok kritika hangzott el az elmúlt években a vízimérnöki tevékenységekkel kapcsolatban. Magyarország felét a vízszabályozások nélkül időszakosan, illetve állandóan víz borítaná, megoldhatatlan lenne ekkora lakosság víz- és egészségügyi ellátása, malária és egyéb veszélyek fenyegetnék a lakosságot. A "természetes állapotokhoz", ha azok egyáltalán definiálhatók, nem lehet visszatérni, hanem csak valamilyen optimális kompromisszumnak megfelelő élővilág-egyensúlyi állapothoz, amit ma még szintén nehéz definiálni. Várhatóan jelentős előrelépést jelent majd ezen a téren az Európai Unió új Vízgazdálkodási Keret Irányelve, amely a "jó vízállapotok" biztosítását tartja a vízgazdálkodás egyik legfontosabb célkitűzésének és az ENSZ Fenntartható Fejlesztés Bizottságának most készülő és várhatóan a Riói Dokumentumhoz hasonló jelentőségű ajánlása a világ országai számára a fenntartható édesvíz-gazdálkodási stratégiák kidolgozásához. Ezek a dokumentumok fontos alapjai lesznek a hazai vízgazdálkodási tervezésnek is és a bennük foglalt, a hazai viszonyok között értelmezhető célokat figyelembe kell venni a vízgazdálkodási terveinkben. Az előbb említett határfeltételek és sajátosságok kiemelten fontossá teszik a vízgyűjtő gazdálkodási tervezést, ugyanakkor azonban nagyon meg is nehezítik, mert a belőlük következő tervezési feladatok megoldásához nincs elég információ. A tervezéshez egyre több információ nyerhető a különböző koncepciókból és fejlesztési tervekből (környezetvédelem, területfejlesztés stb.). A különböző tervezési munkák integrációjához azonban biztosítani kellene az adatok általános felhasználhatóságát. A tervezési területi egységek általában különbözőek és a politikai határokhoz kötődnek. A tervek zárójelentései például általában csak összefoglaló információkat közölnek a jellemző adatokról, amelyeket nem vagy csak nagyon nehezen lehet a vízgyűjtő területekre, illetve azok részegységeire lebontani. 7.2.8 Az EU Vízgazdálkodási Keret-Irányelv tervezet - a vízgazdálkodási jogharmonizáció egyik legfontosabb része A jog- és szabványharmonizáció nagyon komoly, bonyolult, munka- és költség-igényes feladat, ami azonban az európai államok körébe való beilleszkedéshez rendkívül fontos. Az EU tagországai közötti harmonizáció is sok nehézséggel és konfliktussal jár együtt, azonban általában minden tagország szakemberei elismerik a kiemelkedő fontosságát. Ebben a tanulmányban csak ízelítőt adunk a harmonizáció problémaköréből néhány különösen fontosnak ítélt témakör bemutatásával. A vízgazdálkodás szempontjából a most készülő Vízgazdálkodási, Vízügyi vagy pontosan fordítva Vízi Keret-Irányelv lesz az EU legfontosabb jogszabálya és így ennek a harmonizációja lesz az egyik legsürgősebb vízgazdálkodási harmonizációs feladat. 1995 júniusában az Európa Tanács és az Európa Parlament Környezeti Bizottsága az Európai Közösségek vízügyi politikája alapos felülvizsgálatának szükségességét vetette fel. Ennek hatására készült el a "Communication on European Community Water Policy - Előterjesztés az Európai Közösség Vízügyi Politikájáról (Brüsszel, 1996. február 21, COM(96) 59 Végleges)", amelyet 1996 februárjában elfogadott az Európai Közösségek Bizottsága. Az Előterjesztés (Communication) legfontosabb javaslata az Európai Bizottság számára a "Water Framework Directive - Vízgazdálkodási Keret Irányelv" kidolgozására vonatkozó javaslat volt. A Keret Irányelvre rekord gyorsasággal, 1996. decemberére készült el az első, 1997. februárjára a második és 1997. júniusára a harmadik, utolsó változat. A Keret-Irányelv elfogadásának határideje 1997. december. Számítanak azonban arra, hogy ezt a határidőt esetleg nem tudják betartani. Nem lehet tudni azt, hogy az elfogadott változat mennyiben fog különbözni a harmadik, "utolsó"-nak nevezett változattól, az 1996. decemberi, 1997. februári és júniusi változat közötti különbségek azonban arra engednek következtetni, hogy az alapelvek már nem fognak változni és így érdemes alaposan tanulmányozni a tervezetet és felkészülni a harmonizációjára. 48 ©Phare Program HU - 94.05
