Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
4. Többtényezős döntéselőkészítési módszerek és a társadalom bevonása a döntésekbe
4. többtényezős döntéselőkészítési módszerek és a társadalom bevonása a döntésekbe Ezek a megállapítások közhelyszerűek és magától értetődőnek tűnnek, mégis - két okból is - különös hangsúlyozást érdemelnek. Egyrészt a döntési szempontok kiválasztása során ezeket többnyire nem tartják szem előtt, másrészt a korlátozott információ-feldolgozó kapacitás tényéből további következmények is adódnak, amelyek már sokkal kevésbé magától értetődőek, esetünkben azonban fontosak. Ezek közül meg kell említenünk a legfontosabbakat. 4.1.1.2.1 A leegyszerűsített értékelési/összemérési eljárásokkal együtt járó "érvényességi illúzió ". A "rosszul meghatározott problémák" és a korlátozott információ-feldolgozó kapacitás együtt járásából kialakult helyzetet sok esetben un. "heurisztikák" segítségével próbáljuk áthidalni. Ez azt jelenti, hogy jóval kevesebb változatot és/vagy szempontot veszünk számításba, mint szükséges lenne, az összefüggések bonyolultságát redukáljuk, leegyszerűsített következtetési módokat használunk, stb. Mindezzel az a különös pszichológiai jelenség társul, hogy nem vesszük észre használatuk közben a heurisztikák túlságosan nagy mértékben egyszerűsítő jellegét, és így a heurisztikák alkalmazásával egy sajátos illúzió, az "érvényesség illúziója" jár együtt. Esetünkben ez azt eredményezheti, hogy a spontán módon kiválasztott szempontokat teljes értékűeknek érezzük, azaz a szempontok kiválasztása során nem számíthatunk a kritikai kontroll megfelelő érvényesülésére. 4.1.1.2.2 Az értékelési szempontok kiválasztásában előzetes preferenciák érvényesülnek. Az értékelést/összemérést nagymértékben befolyásolhatják az előzetes preferenciák. Általános emberi tulajdonság, hogy egy döntési feladat esetén még a megfelelő információk összegyűjtése előtt elterjed/kialakul a sokszor nagyon is határozott vélemény. Az információ összegyűjtésének valóságos célja sok esetben nem a helyes döntés megalapozása, hanem az előzetes állásfoglalás utólagos igazolása. Ez nemcsak az információk beszerzésére, hanem az értékelési szempontok és az összemérési módszer kiválasztására is igaz. Azaz az értékelési szempontokat úgy igyekszünk kiválasztani, hogy azokat a szempontokat választjuk, amelyek esetén az előzetes preferenciáknak megfelelő eredményeket kapjuk. 4.1.1.2.3 A konvergens gondolkodásra irányuló hajlandóság nagymértékben felerősödik. Megkülönböztethetjük az emberi gondolkodás két típusát: az un. "konvergens" és a "divergens" gondolkodást. A konvergens gondolkodás a megoldandó feladatot úgy kezeli, mint aminek létezik egyetlen és kizárólagosan helyes megoldása. A feladatot abban látja, hogy ezt a megoldást megtalálja és az összes többit kizárja. Ez egyben sajátos gondolkodási stílust teremt, amely az egyetlen (optimális) megoldás keresésére szűkíti, összpontosítja a problémát. A divergens gondolkodás egy adott probléma esetén arra törekszik, hogy minél többféle megoldást találjon. Azaz több kielégítő megoldást is lehetségesnek tart, sok változatot vet fel és dolgoz ki, eredetiség jellemzi. A gyakrabban konvergens gondolkodási stílus sok esetben még általánosabbá és kifejezettebbé válik. Ez a tendencia még inkább szűkíti a kiválasztásra kerülő szempontok körét, még inkább elmélyíti az érvényesség illúzióját és elősegíti az akaratlanul is elfogult szempont-választást. Azt, hogy az ismertetett szempontok mennyire éreztetik hatásukat és mennyire fontos, hogy alkalmazott módszereinkre nézve különös figyelemben részesítsük őket, jól illusztrálja az a tény, hogy a döntések meghozatalához általában csak 5-7 értékelési szempontot tartanak szükségesnek, illetve neveznek meg. Olyan eljárás bevezetése válik tehát szükségessé, amely a szempontok körének nagymérvű kitágítását teszi lehetővé és egyben - mivel a döntéshozók nem képesek tetszőleges számú szemponttal dolgozni - a felmerülő szempontok olyan elrendezését is biztosítja, amely megteremti a kezelhetőség feltételeit. 4.1.1.2.4 Priori és empirikus módszer Két lehetőség áll előttünk. Az egyik - nevezhetjük a priori módszernek - az, hogy egy szakértőt, vagy szakértő-csoportot kérünk fel, hogy válasszák ki az értékelési szempontokat és határozzák meg az egymáshoz viszonyított súlyukat. A másik - nevezhetjük empirikus módszernek - a spontán módon, szinte véletlenszerűen jelentkező értékelési szempontok előzetes megfontolásoktól mentes összegyűjtését és utólagos szakértői rendezését jelenti. A priori módszer eredményeképpen előreláthatóan világos, jól áttekinthető szempontokhoz jutunk, de mindazok a zavarok, amelyeket az előbbiekben az emberi információ feldolgozás sajátosságaival kapcsolatban említettünk, elkerülhetetlenül és nagymértékben érvényesülnek. Ráadásul még az a tendencia is érvényesül, hogy minél magasabb szintű, minél koncepciózusabb szakemberekkel 22 ©Phare Program HU - 94.05
