Ijjas István: Konfliktuskezelés a vízgazdálkodásban (EJF, Baja, 1998)
2. A társadalom bevonása a döntésekbe
2. a társadalom bevonása a döntésekbe • az elérendő céloknak megfelelő nyilvánosság bevonási módszert kell alkalmazni. Ezeknek a feltételeknek a biztosítása önmagában még nem biztosítja a nyilvánosság eredményes bevonását a döntési folyamatokba, figyelmen kívül hagyásuk azonban általában problémát okoz, ahogyan ezt sok hazai példa is bizonyítja. 2.5 A döntési folyamatba bevonandó társadalom meghatározása Ha elkötelezzük magunkat egy nyilvánosság bevonási program beindítása mellett, az első feladat az, hogy meghatározzuk és megismerjük azokat a csoportokat, amelyek érdekeltek valamilyen módon abban, hogy részt vegyenek a tervezési és döntéshozatali folyamatban. A nyilvánosság bevonását szolgáló programban érdekelteket sokféleképpen lehet csoportosítani. A környezeti hatásvizsgálatokba Canter (1977) a nyilvánosság következő csoportjait javasolja bevonni: • Azok, akiket közvetlenül érint a beruházás, mivel annak közvetlen szomszédságában élnek vagy dolgoznak. • Az "ökocentrikusok", akik a környezetvédőktől egészen azokig terjednek, akik bizonyosságot szeretnének kapni afelől, hogy a fejlesztés, amennyire csak lehet, illeszkedik a környezeti igényekhez. E csoport tagjai sokszor hajlandók magukra vállalni a környezet megvédésének tekintélyes költségeit is. • Az üzleti és kereskedelmi élet azon tagjai, akik már kezdettől fogva hasznot húznak a munkálatokból. • Az általános közvélemény azon része, amely magas életszínvonalon él és ezt a szintet nem hajlandó feláldozni azért, hogy megőrizhetők legyenek a természeti értékek, vagy azért, hogy az embereknek tiszta levegőjük és vizük legyen. A csoportok meghatározásához számos módszer alakult ki az elmúlt két évtizedben. Ezek a technikák arra szolgálnak, hogy a tervezők megismerhessék a közösség azon csoportjait, akik érdekeltek abban, hogy részt vegyenek a tervezési és döntéshozatali eljárásban. A technikák alkalmazásának és a csoportok meghatározásának két nagyon fontos szempontja van. Egyrészt a nyilvánosság bevonásának módszerei egyes csoportoknál használhatók, másoknál nem. Másrészt, biztosítani kell, hogy a közösség egyetlen részt venni kívánó csoportja se legyen kizárva, mivel az ilyen diszkrimináció - akár szándékos, akár nem - azt eredményezheti, hogy a kizárt csoportok más, a tervezési és döntéshozatali folyamatra feltétlenül káros módon keresnek orvoslatot (például bírósági per útján). A nyilvánosság meghatározási módszerek három, egymástól jól elkülöníthető csoportba oszthatók: • Önmeghatározás • A döntéshozók határozzák meg a bevonandókat • Harmadik-párti meghatározás 2.5.1 Önmeghatározás A csoportoknak és egyéneknek általában lehetősége van valamiféle önmeghatározásra (bejelentkezésre). Ideális esetben számtalan lehetőség áll rendelkezésükre, hogy bejuttassák magukat a tervezési vagy döntési folyamatba. Ezek három csoportba sorolhatók: 2.5.1.1 Törvény biztosította akciók Ebbe a csoportba tartoznak a fellebbezések, petíciók, a közvélemény meghallgatások (PUBLIC HEARINGS), választások, pereskedések stb. Az ilyen, állampolgári kezdeményezéseket szabályozó törvények olyan bonyolultak is lehetnek, hogy a használatukhoz szükséges ismeretekkel az állampolgárok nem rendelkeznek. A tervezők vagy döntéshozók segíthetik a tervezési vagy döntéshozatali folyamatban részt venni kívánókat azzal, hogy ismertetik (pl. sajtóban) ezen akciók feltételeit és lehetőségeit. Phare Program HU-94.05 21
