Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége
amelyek az ármentesítés, a folyószabályozás, a belvízrendezés, az öntözés, a víziúthálózat, a villamosénergia-termelés céljait egyidejűleg szolgálják, a társadalmi-gazdasági igények jobb hatásfokú, gazdaságosabb teljesebb körű kielégítésével. A tisza-völgyi komplex vízgazdálkodási létesítmények egyben a víz- parti üdülés központjaivá is fejlődnek. A Keleti-főcsatorna mentén már hosszú sorban húzódnak a hétvégi üdülők és a Kiskörei-vízlépcsőhöz kapcsolódó tározó térségében az ország egyik nagy üdülőközpontja alakul majd ki. A Tisza csatornázásával kialakuló vízgazdálkodási rendszerben a magyar Tisza-szakaszon öt vízlépcső épül. E többcélú, nagy térségi vízgazdálkodási rendszer tervszerű, következetes megvalósulásának újabb, fontos állomását jelzi a most üzembe lépő Kiskörei-vlzlépcső. 3. A Kiskörei-vízlépcső és öntözőrendszerei A Kiskörei-vízlépcső és öntözőrendszereinek megépítésére vonatkozó végleges döntést — a mű jelentőségének megfelelően legfelsőbb szintű jogszabály — a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló 1966. évi II. törvény tartalmazza. A törvény kimondja, hogy a Tisza völgyében a vízhiány csökkentésére és az öntözés fejlesztésére a második vízlépcső építését meg kell kezdeni, gondoskodni kell az ipar, a mezőgazdaság és a települések fejlesztésénél jelentkező vízigények kielégítéséről, valamint a vizek minőségének védelméről. Ezt az elhatározást azonban hosszú, bonyolult előkészítési folyamat, számos nehézség leküzdése, a vízlépcső építését ellenző nézetekkel szembeni vitákban a meggyőző érvek következetes felsorakoztatása, a kormányzati döntéseket megérlelő elmélyült, gondos műszaki, agrár-gazdasági, közgazdasági tanulmányok kidolgozása előzte meg. A jövő számára hadd jegyezzük fel ennek az előkészítő munkának néhány mozzanatát. A vízlépcső helyének kijelölése több változat megvizsgálása alapján a végleges döntéshez vezető fokozatos megközelítéssel történt. Az első vázlatos elgondolások az 1950-es évek elején Tiszabő, majd Tiszabura község térségében tervezték a vízlépcső elhelyezését. Az előkészítő munka további fokozataiban került előtérbe az a megoldás, hogy a duzzasztott vizet ne a Tiszától távoleső — költséges csatornahálózat útján, hosszabb idő alatt feltölthető, nagy területigényű, új töltések építésével létrehozható — síkvidéki körtöltéses tározókban helyezzük el, hanem közvetlenül a Tisza medrében, a meglevő árvízvédelmi töltések közötti hullámtér felhasználásával, egy viszonylag magas, a közepes árvízszint tartományába eső duzzasztási szint előállításával. Ez természetszerűleg megkövetelte a töltések lényeges megerősítését, de az ezzel járó költségek ellenére is az így tározott víz köbméterére jutó beruházási költség mintegy fele a síkvidéki körtöltéses táro- zás költségeinek. Végül is sokféle szempont mérlegelése alapján lehetett e megoldás leggazdaságosabb kialakítása, a kiskörei telepítés mellett dönteni. E szempontok közül kiemelhető a kiszélesedő hullámtér legkedvezőbb tározóképességének, a vízlépcsők szorosabb csatlakoztatásának, az öntöző fő26
