Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 8. A Közép-Tisza-vidék Tokajtól Csongrádig
Belvízrendezés A Tokaj alatti jobb parti vidék belvízrendezésére egyik legjobban rászorult terület a Taktaköz. A belvízrendezés itt is azt a fő alapelvet követte, hogy egyrészt a védendő területtől távol kell tartani a külvizeket, másrészt a területre hulló csapadékvíz elvezetéséről megfelelő sűrűségű csatornahálózattal kell gondoskodni. A fejlődés szokásos rendje szerint itt is először a főcsatorna vize a töltésbe épített zsilipen át jut a befogadó folyóba, majd a csatornahálózat növekedésével, vagyis a vízszállítás fokozódásával a zsilipek mellé szivattyútelep épül. A belvízrendezés egyik legfontosabb lépése volt az, hogy az 1900-as évek elején megépült a Takta-övcsatorna, amely Szerencs közelében a Szerencs-patakból indul ki, és Kesznyétennél torkollik a Sajóba, és a torkolati szakasz a Luc—Kesznyéten közti Holt- Tisza medrében fut. A Takta-övcsatorna fontos szerepe, hogy összegyűjti a Gilip és Harangod-patak vizét, majd a Taktaköz legfelső vidékén a Taktaföldvári főcsatornát fogadja magába. A főcsatorna torkolatánál a Takta-töltésbc még 1889-bcn 1,60x1,60 m nyílású zsilip épült, majd 1926-ban ugyanott 3,0 m'Vs teljesítményű szivattyútelep. A taktaföldvári öblözethez délről csatlakozik a prügyi öblözet, amelynek vizeit a Prügyi- főcsatorna a tiszai töltésbe épült zsilipen át viszi a Tiszába. A Tiszadobbal szemközt elterülő taktaközi terület belvizeit a Tiszado- bi-főcsatorna gyűjti össze és viszi vagy a tiszai töltésbe épített zsilipen át a Tiszába vagy az 1920-as években itt épült 1,50 m:!/s teljesítőképességű szivattyútelep emeli azt át. Végül a Taktaköz legalsó belvízöblözete az ún. köztöltésközi öblözet, vagyis a Tisza- dob—szederkényi Tiszaátmetszéssel levágott egykori sziget területe. Az itt kiépített belvízhálózat főgyűjtője az Inérháti-főcsatorna, amely vizét a Sajó torkolatánál a töltésbe épített 1,80 m nyílású zsilipen keresztül, vagy pedig az 1920-as években itt épült szivattyútelep segítségével juttatja a Sajóba.272 A Sajó után következő jobb parti vízfolyás a Hejő. A völgyében elterülő vizek levezetésére 1894-ben megalakult a Hejővölgyi Vízitársulat, amely a patakot főcsatornává alakította át. A főcsatorna Hejőkürtnél a levágott Holt-Tiszába torkollik, majd annak útján jut az élő Tiszába. A főcsatorna torkolati szakaszát keresztező tiszai töltésen való átfolyást zsilip biztosítja. Hejőkeresztúr alatt árapasztó, illetve a Hejő-Szarda nevű övcsatorna épült a Hejő és Sajó között, az 1900-as évek elején. A következő belvízi mű a Rigósi-főcsatorna, amelyet régi vízerck nyomán alakítottak ki, majd 1935-ben bővítették. A völgyeiét vizeit fogja össze és szállítja a tiszai töltészsilipen át Tiszakeszi- nél a Tiszába. Következő jelentősebb belvízi főcsatorna a Sulymos, amely a Mezőcsáttól délre fekvő vidék belvizeit szedi össze és szállítja a Ti- szabábolnán épült szivattyútelephez, amelynek teljesítménye 2,0 mVs. A Sajó-torok és Kis-Tisza kiágazása közötti volt Borsod—Hevesi nyílt ártérnek a belvizeit tehát a felsorolt Hejő, Rigósi, Sulymos és Tiszavalki-fő- csatornák viszik a Tiszába, a külvizek részbeni felfogásáról pedig a Hejőkeresztúr és Muhi között ásott Hejő-Szarda-övcsatorna gondoskodik. Az alsóbbrendű belvízi csatornahálózat kiépítése még a jövő feladata. Végül még két öblözetről kell beszámolni. Az egyik a Kis-Tisza és Tisza által bezárt mélyfekvésű terület, amely szabad hullámtere maradt a Tiszának és a másik a Kis- Tiszába ömlő vízfolyások vízgyűjtő területe. Ezen a területen számos vízfolyás van, amelyek mentén már a múlt század 80-as éveiben kisebb vízitársulatok alakultak. A társulatokat a vízimalmok tulajdonosai hozták létre és az érintett patakon végzett rendezési és tisztogatási munkák szoros összefüggésben voltak a malmok működésével. A nyugati dombokról lefutó Csincse-patak eredetileg a mai Tiszavalki-főcsatorna vonalán jutott el a Rimába. Igen jelentős belvízi létesítmény a megépült Csincse-övcsatorna, amely Me- zőnagymihálytól újonnan ásott meder, egészen a Borsodivánka alatti Rimába való be- torkollásig. Ez az övcsatorna viszi a Felső- Csincse és Kácsi-patak, továbbá a Nád és Tardi-ér vizét a Rimába, a Rima pedig Poroszlónál a Kis-Tiszába. A Mezőnagymihály alatt megmaradt régi Csincse medrét a Tiszavalki-főcsatorna torkolatánál szivattyútelep is épült, miután magasabb tiszai árvizeknél a töltésben levő zsilipet le kell zárni. Említésre méltó még a Sarudnál a Kis- Tiszába torkolló Laskó-patak is, amely jelentős terület belvizét vezeti le. Néhány kisebb belvízcsatorna van még a Laskó és Rima között, amely a Rimába, illetve a Kis- Tiszába ömlik. 8.2 A. A Tisza bal parti vidékének vízrendezései Tokaj és Tiszafüred között Ármentesítés Az árvédelmi töltések építése és fenntartása az érintett Tisza-szakasz mentén, Ra- kamaz és Tiszafüred között az 1845-ben alakult Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat hatáskörébe tartozott. Amint ezt már a Tisza-szabályozás ismertetésénél említettük, a töltésépítés a ti- szadobi átmetszés építésével egyszerre indult meg 1846. augusztus 27-én, s bár a 319
