Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 8. A Közép-Tisza-vidék Tokajtól Csongrádig
szabadságharc kitöréséig csak mintegy 3,5 km hosszú töltés épült, ez azonban nem kevesebb, mint hat tiszai vízkitörési hely elzárását jelentette. A szabadságharc miatt félbeszakadt munka 1850-ben folytatódott és még ez évben elzárták a Folyás, Árkus és Selypes ereket. A töltésépítést az eredeti tervek szerinti méretekkel az egész vonalon 1859-ben fejezték be. De az azóta eltelt száz év alatt a töltést az egész vonalon ismételten erősíteni és emelni kellett. A töltések vonalozásában itt kevés változás történt. Ezért van az, hogy mai szemmel azok vonalozása sok helyen feleslegesen kanyargónak tűnik. Ha azonban a Tisza 100 évvel ezelőtti vonalát vesszük szemügyre, rögtön érthetővé válik, hogy miért púpo- sodik ki Polgártól északra, Ősegétől északra és Dorogmával szemközt a töltés vonala. Akkor még vagy nem volt meg, vagy még nem fejlődött ki a Tisza átvágása s így a töltés az akkori eleven Tiszát követte. Belvízrendezés A Rakamaz és Tiszafüred közti töltésvo naltól keletre fekvő terület belvízmentesítéséről az Alsószabolcsi Társulatnak kellett gondoskodnia. Ez lényegileg a Hortobágy folyó szélesen elterülő völgye, aminek keleti és déli határa közelítőleg a Tiszalök— Hajdúnánás—Debrecen—Nádudvar—Nagy- iván—Tiszafüred vonalán fut. A terület belvízrendezése, a tiszai töltés építését követően a múlt század 80-as éveiben indult meg* és az első világháborúig kialakult a főbb csatornák hálózata. A tiszai árvédelmi töltés megépítésével nem jutott többé árvíz a szóban levő területre, de ugyanakkor megszűnt a Tiszába való vízlevezetés lehetősége is az áttöltött ereken keresztül, s így az összes belvizek levezetése végső soron a Hortobágyra hárult. A Hortobágy belvíz- rendszerének fejlesztése már az első, de még inkább a második világháború utáni időkre maradt.273 Ennek magyarázata egyéb fontos hatáserők mellett az is, hogy vízszabályozási szempontból sem volt kívánatos a Hortobágy-rendszer vízszállító képességet fokozni az Alsó—Hortobágy-Be- rettyó-szakasz befogadóképességének emelése nélkül. Ez pedig — amint később látni fogjuk — nem egyszerű feladat. A szabályozás előtti állapotban a Hortobágy Nádudvar—Püspökladány vidékén a Nagy-Sárrétbe torkollott, illetve veszett el. Amikor ezután a Nagy-Sárrét másik fő táplálóját, a Berettyót a bakonszeg-szeghalmi új mederrel a Sebes-Körösbe vezették, a Berettyónak a mocsárban eltűnt régi medre * Az Alsószabolcsi Társulat hivatalosan csak 1895-ben terjesztette ki működési körét a belvízszabályozásra is. Bucsától lefelé ismét felismerhetővé vált, de nem volt egyéb feliszapolódott, náddal benőtt holt medernél. Ekkor vált lehetővé a Hortobágy—Berettyó-főcsatorna kiépítése úgy, hogy a Hortobágy folyót az egykori pest—debreceni útkeresztezésnél levő Ágotái hídtól egy új csatornával összekötötték Bucsánál a Berettyó elhagyott medrével és a Bucsa alatti régi Berettyó medrét megfelelő szelvényűre építették ki. így alakult ki az Ágotái hídtól a Hármas-Körösig futó 69 km hosszú Hortobágy—Berettyó-főcsatorna (1879—1890). Alsó 25 km-es szakaszát gátak közé fogták (1882) és a tiszai, ill. körösi árvizek visszaduzzasztó hatásának megakadályozására (három, összesen 10 m szabad nyílású) betonzsilippel zárták el (1889). A Békésszentandrási duzzasztómű megépítése Túrkevéig hajózhatóvá tette. Ekkor (1942) a mezőtúri zsilip mellett új, 12 m nyílásszélességű árvízkapu épült.274 Az Alsószabolcsi Társulat által kiépített főbb csatornák a Hortobágy jobb parti Király-ér—Felsőselypes, a Bágy—Szandalik és az Alsóselypes—Hataly—Völgyes—Árkus-ér, E főcsatornák egymással összekötésben állnak és szükség esetén a Hortobágy tehermentesítésére segítséget nyújt a Tiszakeszi- vel szemközt 1950-ben épült reverzibilis szivattyútelep, amely 5,0 m3/s vizet képes átemelni a Tiszába. Tiszacsege közelében, az Alsóselypesen 1941-ben 3,2 m3/s kapacitású átemelő szivattyútelep épült, amely adott esetben a Hortobágy felé való vízlevezetés gyorsabbá tételét teszi lehetővé. A Hortobágy bal parti főcsatornája a Kadarcs —Karácsonyfoki-felfogócsatorna, amely felveszi a Keleti-főcsatorna alatt átbújtatott Vidi-ér és Brassó-ér vizét is. Végül a Hortobágy bal parti mellékvize a Kösely. Ugyancsak a Társulat építette Tiszafürednél az itteni belvízi öblözet vizeinek levezetésére, 1882-ben a 1,13 m átmérőjű zsilipet. A hozzávezető főcsatorna 1925-ben, az 1,75 m3/s teljesítőképességű torkolati szivattyútelep pedig 1928-ban épült. A főcsatorna hossza 19 km, a mellékcsatornáké 23 km. A tárgyalt terület belvízszabályozásának napjainkban történt korszerűsítését a terület átfogó vízrendezésének megkezdése, a Tiszántúl öntözésének megvalósítása tette szükségessé. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésének, a termelésre legkedvezőbb talaj-vízháztartás biztosításának előfeltétele a terület belvizeinek és csurgalékvizeinek tökéletes levezetése.275 E munkálatok párhuzamosan folytak a két tiszántúli főcsatorna, ill. a csatlakozó öntözőrendszer építésével. A Keleti-főcsatorna 1941—1956 között épült Tiszalök és Bakonszeg között 100 km hosszban. A Ti- szavasvárinál épült vízbeeresztő és hajózó 320
