Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig
adottságok kihasználásával végzett vízi munkálatok eredményességére jellemző, hogy káros hatásuk megszüntetése később évszázadokra szóló munkát adott az utókornak.* A megváltozott körülmények között tehát a vízi munkálatok jellege is megváltozott. Míg korábban elsősorban a harmonikusan fejlődő gazdasági tevékenységet, ennek védelmét szolgálta: célja a vizek megfékezése, hasznosítása, vagy a mezőgazda- sági területek kiterjesztése volt, most túlnyomórészt hadászati célú védelmi munkálatokra korlátozódott. E munkálatok során nemcsak hogy nem voltak tekintettel a gazdasági érdekekre, hanem sokszor éppen a korábbi gazdasági eredmények megsemmisítése árán hajtották őket végre: nagy területek céltudatos elárasztása védelmi szempontból egyenesen előnyössé vált. Még azokon a területeken is (elsősorban a peremvidékeken), ahol a pusztulás kisebb méretű volt, s így megmaradt a vízi munkálatok gazdasági szerepe: továbbra is építettek malmokat, halastavakat — az állandó létbizonytalanság e vízhasználatokat is felelőtlen rablógazdálkodássá züllesztette. A vizek felduzzasztásánál, a malomgátak építésénél nem voltak többé tekintettel az értéktelenné vált területek, folyóvölgyek el- mocsarasodásának veszélyeire, sőt talán még ezt is a malmok fenntartása szempontjából kívánatos védelemnek tekintették. Hasonló volt a helyzet a hódoltsági területeken is, ahol a török rablógazdálkodás a magyar malomépítés ill. malomipar technikai színvonalát is igyekezett minden eszközzel hasznosítani a maga számára.38 Ugyanilyen hatása volt, mint arról különböző feljegyzések tanúskodnak, a földművelés megszűnésével, a halászat jelentőségének növekedésével minden egyébre való tekintet nélkül kialakított halászati célú mederelzárások, rekeszek, víztárolók építésének is.31 A török által fel nem dúlt területeken a mezőgazdasági termelés akkori szintje, (aminek fennmaradását az áttelepülések révén megnövelt népsűrűség biztosította) természetesen olykor megkövetelte a korábbi vízszabályozási és árvédelmi munkálatok fenntartását, esetleg folytatását is. Ilyen munkálatokról szól Miksa király 1569. évi dekrétuma, melynek 21. cikkelye * A haditechnika fejlődésével természetesen a régi szigetvárak szerepe is csökkent, a magaslatokon és kőből épült fellegváraké pedig nőtt. (Jellemző, hogy Buda elestével [1686] az egész török védelmi rendszer tarthatatlanná vált.) A vízellátás problémái azonban a fellegvárak fejlődését, védhető- ségét is korlátozták. Pl. Nándorfehérvár dunai vízerőművének eleste miatt került török kézre, és a veszprémi várat a XVI. század második felében egyetlen kútjának pusztulása évtizedekre védhetetlenné tette. A török kor végére a szigetvárakat talán már csak a viszonylag könnyű vízellátás lehetősége tartotta fenn. a Csallóköz megrongálódott gátjainak helyreállítását rendeli el. A munkálatokat az érdekelt megyék — jelen esetben Pozsony és Komárom — maguk végezték el. Vannak adataink ugyanebből az időből a Rába-menti árvédelmi munkálatokról is, pl. a nicki gátépítésről 1579-ből, melyek nyilvánvalóan szintén korábbi munkálatok folytatásának tekinthetők. Ennek bizonyítéka az is, hogy 1585-ben a megyék elrendelték a török előrenyomulás megakadályozására a töltések átvágását „mindazokon a helyeken, ahol az árvíz ki szokott törni. . ,"40 A fenti dekrétumhoz hasonlóan az érdekeltek feladatának tekinti az ármentesítést II. Mátyás 1613-ból való harmadik dekrétuma is, mely a Tiszával foglalkozó első vízépítéstörténeti emlékünk: „A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak. . . . éppen úgy az ország többi vármegyéiben is a folyók kiöntései ellenében töltéseket készítsenek." (27. cikkely.)48 A megyék valóban kötelességüknek tekintették az ármentesítési és vízszabályozási munkálatokat: gátak, csatornák építését és fenntartását. Erről tanúskodnak pl. Komárom megye közgyűlésének 1677. évi, majd 1692., 1694., 1698. stb. évi határozatai, melyek a Duna és a Csiliz töltéseinek és a terület lecsapoló csatornáinak helyreállításáról intézkedtek.* A XVII. század fokozódó ármentesítő tevékenységével — elsősorban a Csallóköz töltéseinek karbantartásával és védelmével, valamint a Rába-völgy ármentesítésével — kapcsolatban felbukkannaK a ..vízügyi igazgatás" előzményei is, a megyei igazgatásban és a központi szervek munkájában egyaránt. Egy bizonytalan eredetű adat szerint Pozsony megyében ill. a Csallóközben már 1616-ban „töltésfelügyelőt" („director aggerum") neveztek ki, mely állás a későbbiek folyamán is fennmaradt a megyei mérnökök irányítása alatt.** Ebben az időben ismét találkozunk a vízi munkálatok központi irányításának, vagy ellenőrzésének már ismert formájával, az ún. „biztosok" kirendelésével is: az 1618. évi országgyűlés a győri Duna-szakasz és a Rába megvizsgálására és szabályozására küld ki kir. biztosokat. E munka azonban nem anyira gazdasági, mint inkább katonai jellegű megbízatás volt, hiszen a jelentős támaszponttá kiépített győri vár védelmének biztosítását szolgálta. Ugyanilyen biztosok irányították a Rába, a Mura, a Mosoni * Bálint 59. sz. i.m. 164. pp. ** Földes 44. sz. i. m. 35. pp. és Bálint 59. sz. i. m. 74. pp. 44
