Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig
ható. Az Alpár—Nyárlőrinci öblözet vizeit az azonos nevű főcsatorna gyűjti össze és viszi az Alpári-Holt-Tiszába. Az öblözet tavaiban nagy mennyiségű belvizet lehet tárolni. A Csukás-éri öblözet vizeit a hasonnevű főcsatorna viszi a Dong-ér főcsatornába. A Gát-éri öblözet belvizeit az azonos nevű csatorna viszi a félegyházi vízfolyásba és azon át a Dong-érbe. A Félegyházi öblözet vizeit a tölgyházi vízfolyás gyűjti össze és vezeti a Fehértó—Sóstói főcsatorna közvetítésével ugyancsak a Dong-érbe. A felsorolt öblözeteken kívül a Dong-érnek még saját vízgyűjtő területe is van. A vidre-éri belvízrendszer két részben ösz- szefüggő öblözetből áll, amelyek közül az egyik fennsíki, a másik mélyfekvésű terület. A Vidre-éri öblözet a magasabb terepről viszi le a vizeket torkolati zsilipen át a Tiszába. Az Alsó- és Felső főcsatorna öblözete két szélső, mélyfekvésű terület belvizeit az Alsó- és Felső főcsatorna szállítja az 1,8 m3/s teljesítményű vidre-éri szivattyútelephez, amely a Tiszába emeli. A percsora—sövényházi belvízrendszer két önálló öblözetből áll. A Csány—Percsorai öblözet főgyűjtője a Percsorai főcsatorna, amely a régi Kis-Tisza medrét követi. 1900 körül ásták ki először, de elégtelen méretekkel. 1956-ban torkolatához 3,0 m3/s teljesítményű szivattyútelep épült. A Sövényházi öblözet főgyűjtője a Dóc—Erzsébeti főcsatorna, amely az öblözet belvizeit az Atka-szigeti-Holt-Tiszába vezeti. A főcsatorna építését már 1880-ban megkezdték, de elégtelen méretekkel. 1940-ben épült ki mái alakjában és torkolatánál egy 2,0 m3/s kapacitású szivattyútelep. Az algyői vízrendszerben Szegedtől északnyugatra, a Tiszától távolabb fekvő fennsíki területek vizeit az Algyői főcsatorna gyűjti össze, legyezőszerűen szétágazó csatorna- hálózatával. A főcsatorna torkolati szakaszának építése 1930-ban kezdődött, de akkor csak a Fehértó feletti dorozsmai határig épült meg. A mellékcsatornák építését csak az 1946-os esztendőkben kezdték meg és még ma sincs teljesen befejezve. 1943-ban a főcsatorna tiszai torkolatánál 3,1 m:!/s teljesítményű szivattyútelep épült. A belvíz- rendszer négy önálló öblözetre tagozódik. A Kisteleki öblözet vizét az azonos nevű főcsatorna gyűjti össze és szállítja a Fehértóba. A Fehértó—Majsai öblözet főgyűjtője az azonos nevű főcsatorna, amely semlyékek láncolatán át létesített átvágásokból keletkezett. A főcsatorna a belvizet az Algyői főcsatornába szállítja. A Dorozsmai öblözet belvizeit a Dorozsma—Majsai és jelentős mellékága, a Dorozsma—Halasi főcsatorna viszi az Algyői főcsatornába. A Domaszéki öblözet vizei a hasonnevű főcsatornán át jutnak az Algyői főcsatornába. A tápé—vesszősi vízrendszerben a Szegedtől északra fekvő területek belvizeit a tápéi és vesszősi szivattyútelep emeli a Tiszába. Ennek megfelelően két, egymással összefüggő öblözetre tagozódik. A Tápéi öblözet belvizét a Sziliér—Baktó—Fertői főcsatorna vezeti le az azonos nevű zsiliphez, illetve szivattyútelephez. Már 1870-ben épült az első zsilip ugyanitt. A csatornahálózat kiépítését csak 1915-ben kezdték meg és a zsilipet 1922-ben építették át. A 2,10 m:i/s teljesítményű szivattyútelep 1928-ban épült. A Vesszősi öblözet főcsatornája, a Tápé—Kernes—Szomolyai főcsatorna, amely a vizeket a vesszősi szivattyútelephez vezeti. A gyálai belvízrendszer csatornahálózatának befogadója és tározója a Gyálaréti-Holt- Tisza, amelynek torkolatánál 1890-ben épült a lúdvári zsilip; ugyanide 1902-ben 4,0 m:i/s kapacitású szivattyútelepet építettek. A gyá- lai rét vizét a Gyálaréti főcsatorna vezeti a gyálaréti 0,4 m3/s kapacitású szivattyútelephez. Röszke községnél ömlik a Holt-Tiszába a Paphalmi főcsatorna, amely a Széksáptói és Madarásztói főcsatorna egyesüléséből keletkezik. A beömlésnél épült a röszkei zsilip. A köröséri belvízrendszer főcsatornája a Köröséri főcsatorna, jugoszláv területen, Adorján községnél, szabad beömléssel torkollik. a Tiszába. A főcsatorna közvetlen a határon haladván, szerepét nehezen tölti. 10.1.5 Az alsó-tiszavidéki vízszabályozási munkák összefoglaló áttekintése és értékelése Az előző fejezetek a Tisza-völgyet négy vízvidékre bontva, külön-külön tárgyalják. Most, amikor az utolsó vízvidék, az alsó Tisza vidékének szabályozási munkálatait kívánjuk összegezni és értékelni, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy a négy fővidékre való tagolás indokolt, illetve szükséges volt-e? Kétségtelen, hogy a feladat mindenütt azonos a Tisza völgyében a vízszabályozás, a folyószabályozás, ármentesítés és belvízrendezés, valamint a vízlevezetések történetének ismertetése, de azt is megállapíthatjuk, hogy az egyes feladatok más-más súllyal jelentkeztek az egyik, vagy a másik vízvidéken és a végrehajtás üteme is lényegesen eltért egymástól. Így van ez a most tárgyalt vízvidéknél is. Összehasonlítva az Alsó-Tisza vidéket a többi vízvidékkel, azonnal előtűnnek a különbségek. A folyószabályozással kapcsolatos folyóátvágások mesterséges kialakítása a múlt század végére maradt, míg a felsőtiszai átvágások már a múlt század közepén kifejlődtek. Többször leírt megállapítás, hogy, a tiszai átmetszések meggyorsították az árvizek levonulását s így sokkal hamarabb érkeznek Szegedre mint korábban. Ta366
