Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig
Ián itt helyénvaló rámutatni arra is, hogy a hosszú gyálai Tisza-átmetszés — az árvíz gyorsabb eltávozásának elősegítésével — növeli Szeged árvízvédelmi biztonságát. Belvízrendezés terén a múlt század közepén megalakult középtiszai nagy ármentesítő társulatok jártak elöl, s ez igaz természetesen az árvédelmi töltések újabb- és újabb erősítési munkáinak az ütemére is. A Körös—Tisza— Maros által bezárt területen csak akkor indult meg a műszakilag helyesen megalapozott, nagyvonalú ármentesítési és belvízrendezési munka, amikor 1855-ben megalakult és az egész terület vízügyeinek gazdájává lett a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Ennek magyarázata nemcsak abban van, hogy a nagy társulatok anyagilag erősebbek lévén, jobban bírták az óriási beruházási költségeket, de abban is, hogy a nagy társulatok jól képzett saját mérnökgárdával rendelkeztek, akik jól ismerték a gondjaikra bízott vidéket, illetve annak vízviszonyait. Az ármentesítés fejlődésének jellemzésére már említetük, hogy az itteni Tisza-szakaszra jellemző, mértékadó legnagyobb árvíz 1919-ben kártétel és gátszakadás nélkül vonult le. Ugyancsak emlékezetbe idézzük, hogy a hajózásnak sincs ezen a Tisza-szaka- szon akadálya. Az ármentesítési munkákról elmondhatjuk, hogy azok e vízvidék területén lényegileg főbb vonalaiban befejezettek és a továbbiakban csak a meglevő művek fenntartásáról, valamint azok védelméről kell gondoskodni. Hozzá kell azonban tennünk, hogy egy minden eddigit meghaladó magasságú és tartósságú árvíz lehetősége gyakorlatilag a jövőben is fennáll, ezért a fejlesztés kérdése e területen sem elmellőzhető. A belvízrendezésről szólva a belvizek még gyorsabb levezetése, illetve a belvízborítások idejének csökkentése olyan igény, amely a mezőgazdaság belterjességével fokozódik. Így elengedhetetlen a költséges szivattyúzási munka fokozása. A belvízrendszer hálózata és a levezetés módozata alapjaiban már nem változik, csak a részletekben várható és igényelhető fejlődés. (Sűrűbb árokhálózat, nagyobb szivaty- tyúkapacitás és még fejlettebb fenntartás). Mint ahogy a most tárgyalt vízvidék szabályozási munkáinak műszaki lényege ugyanaz volt, mint a másik hároménál, úgy van ez a szabályozási munkákkal párhuzamos társadalomgazdasági viszonyok fejlődésével is. Részletckbemenő leírások helyett elegendő a XVI. és XX. térképpárokat ösz- szehasonlítani és leolvasható az az óriási változás, ami 100—150 év alatt a vízrajzi viszonyokban a településekben, közlekedési utakban, mezőgazdasági és ipari fejlődésben végbement, illetve végbe kellett, hogy menjen. A régi térképen mocsárvilág közepén kanyarog a Tisza, Körös és Maros, az új térképen a kiegyenesített folyókat két oldalról árvédelmi töltések kísérik, a mocsarak helyén pedig belvízcsatornahálózat és a szivattyútelepek tucatjai láthatók. Ezeken a helyeken többé nem nád, sás nő, hanem belterjes mezőgazdasági termelés folyik. Az új idők térképén nemcsak a műutak és vasutak, de a megnövekedett régi és az új települések is a fejlődés tanúi. Érdemes végig futni a településeken. A II. József-féle régi térképeken már létezik a Tisza jobb partján Szegeden kívül Felgyő, Baks, Kistelek, Al- győ, Dorozsma és Tápé, de legfeljebb tanya, vagy szállás volt a mai Csanytelek, Tömörkény, Sövényháza, Dóc, Balástya, Sándor- falva, Szatymaz, Zsombó, Gyálarét és Rösz- ke. A Körös—Tisza—Maros által közvetlen uralt területeken pedig a közölt régi és új térképekről leolvasható, hogy már 180 évvel ezelőtt is lakott település volt: Szentes, Mindszent, Vásárhely, Földeák, Deszk, Sző- reg, Szentiván, és Kiszombor, viszont azóta keletkezett új települések: Derekegyháza, Mártély, Maroslelle, Klárafalva, Ferencszál- lás, Kübekháza. Az új települések a lakosság szaporodásának, a megnövekedett lakosság eltartásához szükséges mezőgazdasági és ipari termelés növekedésének a mutatói. Természetesen ezekkel együtt fejlődött a közlekedés, kereskedelem, kultúra és egészségügy. 10.2 A Tisza és Tisza-völgy vízszabályozá- sának összefoglaló áttekintése és rövid értékelése A Tisza völgyének vízszabályozása rövid történelmi múltra tekint vissza. Az egész Tisza völgyére kiterjedő átfogó nagy szabályozási munkák megkezdésétől 1945-ig — történelmi feltárásunk befejezésének idejéig — csak egy évszázad múlott el. Mégis a Ti- sza-völgy — átfogó szabályozási tervének és munkájának eredményeképpen — a XX. század elejére vízügyi szempontból rendezetté vált. Ennek a nagy munkának értékeléseképpen talán nem lesz érdektelen, ha most, a tiszai szabályozási munkák történelmi feltárásának végén mégegyszer röviden áttekintjük: honnan indult el, hogyan indult el és milyen eredményeket hozott egy évszázad alatt a Tisza-szabályozás. A „honnanra" úgy válaszolhatunk, ha a Tisza völgyének múlt század eleji állapotát pár szóval röviden megismételve összefoglaljuk. Ekkor a Tisza völgyében. Magyar- ország területén, 1,67 millió ha (2,9 millió khold), az egész Kárpát-medencén belül pedig 2,65 millió ha (4,6 millió khold) mélyen fekvő, rendkívül csekély esésű és a folyók 367