Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig
művek egységes kezelés alá kerültek. 1890 és 1895 között további töltéserősítésekkel a gátak mindenütt elérték az 1895. évi nagyvíz feletti 1,5 m magasságot. Ma a Tiszán és Maroson az 1919. évi, illetve egyes szakaszokon az 1932. évi nagyvizek a mértékadók, melynél a Tiszánál 1,5 m-rel, a Maroson 1,2 m-rel magasabbra kell építeni a gátat (77. ábra). A Maros alatt a Tisza bal part—Maros bal part-szög ármentesítése már 1800-ban megkezdődött azzal, hogy Vedres István, Szeged város hírős mérnöke, saját bérletén gátat épített. Buzdító példája nyomán megyei közmunkával 1822—1840 között kiépült mind a Tisza, mind a Maros mentén az akkor elegendőnek hitt méretű gát. 1858-ban megalakult a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat és helyreállította az időközben megrongálódott gátakat a Maros mentén Fenlaktól Szeged város határáig és a Tisza mentén Vedresházától Aracsig. Ezek a töltésvégpontok a mai országhatáron messze túl fekszenek. A tiszai és marosi bal parti töltések összekötésére Szeged város épített védgátat, amit 1885-ben az Üjszeged-ved- resházi társulat vett át. A két társulat 1900- ban egyesült és magába olvasztotta az Ó- szentiván-tér vári lecsapoló társulatot is. A jelenlegi előírások szerint a töltések magasságának az 1919. évi legnagyobb árvíz fölé a Tiszán 1,5 m-rel, a Maroson 1,2 m-rel, kell érni, a töltések szelvénye azonban még helyenként ma is hiányos (78. ábra). A mai Magyarország területén a Marostól délre a tiszai töltés hossza 12 400 m, a marosié 28 600 m. Belvízrendezés A Tisza bal parti területeinek belvízrendezését részterületenként, öblözetenként tekintjük át.291 A Maros feletti vízvidéken öt vízrendszer alakult ki a szabályozás folyamán. A Kurca vízrendszer területét a Vekerd-ér, Kórógy, Ludas-ér és Hajdú-ér főcsatornák uralják. A vízrendszer első terve 1881-ben készült. A Körösből kiágazó Kurcát a töltésépítés során felső végén elzárták; tiszai torkolatánál pedig a gátépítéskor zsilipet építették. Ezzel a Kurca belvízgyűjtő főcsatornává vált. A 40 km hosszú főcsatorna közbenső két zsilippel három medencére osztható. Ez a felosztás a belvizek jobb le- vczethetősége érdekében létesült, de öntözési érdeket is szolgál. A Kurca torkolati zsilipjét 1889-ben építették át a máig fennálló négy nyílású boltozott téglazsilippé. A Kurca körösi kiágazásánál pedig — vízellátási célzattal — 1947/48-ban zsilip épült. A Kurca felső tartányába kisebb belvízlevezető csatornák csatlakoznak. A középsőnek 11.77. ábra. A tiszai töltés fejlődése Szegednél 2m 0 TOm 11.78. ábra. A Maros töltésének fejlődése legfőbb táplálója a Veker-ér és ebből a medencéből ágazik ki a szentesi 5,0 m3/-os szivattyútelephez vezető csatorna. Az alsó tartányba a Kórógy-ér ömlik, melynek folytatása a Mágocs-ér és további meghosszabbítása az 1940/42-ben épült Hajdú-ér—Ott- lakai főcsatorna. Ugyancsak a Kurca alsó tartányába torkollik a 12 km hosszú Ludasér, amely rendkívüli esetekben a szomszédos hódmezővásárhelyi rendszer vizeit is szállítani tudja. A Kurca torkolatánál nagy tiszai vízálláskor működésbe lép az 1894- ben épült, 2,2 m3/-s kapacitású szivattyútelep. Az 1940/42-es nagy belvíz után nagyarányú hálózatfejlesztés indult meg, úgy, hogy ma a rendszer csatornáinak összes hossza 470 km (79. ábra). A hódmezővásárhelyi vízrendszer márté- lyi öblözetének belvizeit a Darvasszék—Már- télyi főcsatorna szállítja a Tiszába, amelynek torkolatánál 1,0 nvVs-os szivattyútelep van. A csatornahálózat teljes hossza 32 km. A Lúdvári öblözetben az 1947-ben épült kettős működésű (reversibilis) 4,0 m3/s teljesítményű lúdvári szivattyútelephez a Sártó—Ökröstói főcsatorna szállítja a belvizet. Mind a főcsatorna, mind a mellékcsatornák öntözővizet is szállítanak az 1942—44-ben kiépített hódmezővásárhelyi öntözőrendszer részeként.* Hódmezővásárhely belvizeit a Kenyere-éri főcsatorna vezeti, melybe a Lúdvári főcsatorna vízrendszeréből a Tég- lási csatornán és az összekötő csatornán át a víz szintén levezethető. Az öblözet vízrendszere kapcsolatos az alább tárgyalandó Hód-tói öblözeten át a nagyfa—szárazéri rendszerrel is, amennyiben vizét a Kopáncs —Kis-Tiszai főcsatornán, majd a Porgány összekötő csatornán át a Kósdi főcsatornába lehet levezetni. A Hód-tói öblözet főgyűjtője a Kopáncs—Kis-Tiszai és a Hódtó— Kis-Tiszai főcsatorna. Az előbbi torkolatánál van a 3,4 m3/s kapacitású györpölési és az * A rendszer fejlesztésének iránya a belvíz-csatornahálózat teljes mentesítése magasvezetésű öntözőcsatornák építésével. 361
