Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer

tartási munkák folynak. E mellett a század elején megindultak a folyócsatornázási munkák is, amikről szintén kell szólni, mert a folyócsatornázás is lényegileg vízszabá- lyozási tevékenység, jóllehet már a vizek hasznosítását szolgálja. A bővítési és fejlesztési munkák során a Hármas-Körösön Bökénynél a 3/a számú. Mezőtúrnál a 21/a és 22/a számú. Halász­teleknél egy kettős átmetszés készült. A Be­rettyón 1897—1914 között, Hegyközszent- imre alatt 17, továbbá 1925—1931. években Bakonszeg és Eszlár között további 25 át­vágás készült és ezzel az átvágások száma 81-re emelkedett. 1925—31. között a tölté­seket is emelték és erősítették.285 A Körösök csatornázásának munkája 1905—1906-ban indult meg a Hármas-Körös torkolata felett 5,5 km-rel létesített Boká­nyi Vízlépcső (duzzasztómű és hajózsilip) megépítésével. A Poirée-rendszerű lefektet­hető keretes tűsgát a folyó kisvizét 2,5—3 m-re duzzasztja fel, s Békésszentandrásig biztosítja a szükséges 2 m-es hajózási víz­mélységet. Az egész építmény vasbeton cö­löpökön nyugszik. A hajózózsilip hasznos mérete 68x10 m. Nevezetessége, hogy ez volt az első vasbeton hajózózsilip. Építése a külföldi szakkörökben és a szakirodalom­ban is élénk érdeklődést keltett.286* A folyócsatornázási munka második léte­sítménye a Hármas-Körösön a 48 fkm-nél 1936—1942 között épült Békésszentandrási Vízlépcső, mely a Kettős-Körösön Békésig, a Sebes-Körösön Körösladányig, a Horto­bágy—Berettyó Főcsatornán pedig Túrke- véig duzzasztja vissza a folyó kisvizét. (Duzzasztási magassága 4,5—5,2 m). Ezzel a Körösök hajózható szakasza kereken 110 km-rel nőtt. A 2x22 m-es táblás duzzasztó­mű az eredeti mederben, a 85x12 m hasz­nos méretű hajózózsilip a jobb parti hul­lámtéren mintegy 700 m hosszú oldalcsator­nában épült. A duzzasztómű a Tiszántúl öntözőrend­szerének első nagy műtárgya. Elsősorban azzal a céllal épült, hogy a partmagasságig duzzasztott folyó vizéből gravitációsan le­hessen öntözővizet venni. A mederben és a holt medrekben tárolt víz mintegy 25 000 kh öntözését teszi lehetővé. A vízlépcső — építése idején — az ország legnagyobb, s a Tiszalöki Duzzasztómű megépülése után, ma is az ország második legnagyobb vízlépcsője.286 A Békéss-zentandrási Vízlépcső által elő­állított víziút megfelelő hasznosítását a Hortobágy—Berettyó-főcsatorna 1936—42. években épült új vasbeton torkolati árvíz­* Tervezője Ziclinsky Szilárd műegyetemi tanár, a vas­betonépítés hazai úttörője. kapuja és hajózó-zsilipje, valamint az 1940 —42-ben épült békési kikötő és gabonatár­ház biztosítja. 9.2.4 A Körös—Berettyó-völgy belvízren­dezése A Körös—Bercttyó-völgy belvízrendszeré­nek ismertetése a terület vízrajzi gazdag­sága és differenciáltsága, valamint a bel- vízszabályozási feladatok bonyolultsága miatt az eddigiektől némileg eltérő mód­szert kíván. Tekintettel arra, hogy itt van az ország legsűrűbb belvízcsatorna-hálózata és hogy az egyes rendszerek szervezeti ho­vatartozása az idők folyamán meglehetősen változó volt, a szabályozási munkákat a tényleges földrajzi adottságoknak és diffe­renciáltságnak legjobban megfelelő mai be­osztásban — az Országos Vízgazdálkodási Keretterv beosztásában — tekintjük át. Mielőtt azonban az egyes belvízrendsze­rekben végzett munkák ilyen ismertetésére rátérnénk, külön meg kell emlékeznünk az Élővíz, a Hortobágy—Berettyó és a Kék- Kállócsatorna, valamint a Sebes- és a Fe­kete-Körös közötti övcsatorna születéséről. Csatornák Élővíz-csatorna. Mint az előzőekben lát­tuk, 1860-ban készült el a Gyula—Békési nagy csatorna, amely Gyula felett indul ki a régi mederből. Az 1860. évet követő szá­raz esztendőkben Gyula, Békéscsaba és Bé­kés rendkívül nélkülözték a rajtuk keresz­tül folyt, de most már holt Fehér-Körös vi­zét. Már korábban, az 1830-as években megépült a mai határainkon kívül eső Jó­zsef nádor malomcsatorna, amely Buttyin- nél a bal parton ágazik ki és a magyar—ro­mán határ közelében, Gyulavarsádnál öm­lik vissza a Fehér-Körösbe. Kézenfekvő volt az élő vizet a malomcsatornából kivenni és egy új, mintegy 10 km hosszú csatornával (amely az Élővíz-csatorna nevet kapta) Gyu­lánál az elhagyott Fehér-Körös medrébe ve­zetni. Ma a Gyula—Csaba—Békésen átmenő és vízzel ellátott Holt-Fehér-Köröst hívjuk Élővíznek. Az elnevezés indokolt, mert partjai mentén jelentős öntözéses gazdálko­dás folyik. Az Élővíz azonban egyben bel­vízfőcsatorna is.'Az 1881. évi árvízkor az Élővíz is kiáradt, amikor Gyulát és Békést csak rendkívüli védekezés mentette meg a pusztulástól. Ezért 1882-ben a malomcsa­torna eredeti bcömlését visszaállították és a malomcsatornából kiágazó Élővíz kiágazá­sánál zsilipet építettek. A csatornának élő­vízzel való ellátása céljából Gyula felett a Fehér-Körös medrébe lefektethető keretes tűsgátat, továbbá egy felette kiágazó és Gyulánál a Holt-Fehér-Körösbe torkolló új. 349

Next

/
Oldalképek
Tartalom