Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
7 km hosszú tápcsatornát építettek. így két úton kaphat vizet a nagy Élővíz-csatorna. Az Élővíz Békés alatti torkolatánál zsilip és 4,5+11,0 = 15,5 m:!/s teljesítőképességű szivattyútelep van. Hortobágy—Berettyó-főcsatorna. A főcsatorna, mint azt a 8.1.4 fejezet leírja, nevét onnan kapta, hogy a Hortobágy folyó medrét az ágota—bucsai új mederrész megépítésével összekötötték a Holt-Berettyó torkolati szakaszával, ahol új torkolat, ill. új torkolati meder is épült. A munkákat 1879- ben a Hortobágy—Berettyó-vidéki Belvíztársulat indította meg. Torkolatánál a Hármas-Körös visszaduzzasztásának megakadályozására, a korábbi elpusztult fazsilip helyett 1889-ben betonzsilip épült. Ezután a csatornát is újból átépítették és a munkát 1890-ben fejezték be. Az említett zsilip mellett 1942-ben új csatornabetorkollással, vasbeton torkolati árvízkapu épült, ami a hajózást is lehetővé teszi. Kék-Kálló. Amint az előző leírásokból már tudjuk, a szabályozatlan Kálló hosszú, rendkívül kanyargós medre Biharnagyba- jom közelében egyesült az ősi Berettyóval, helyesebben ott nyelte el vizét a Nagy-Sárrét. Több sikertelen kísérlet után 1897-ben született meg a ma ismert megoldás, amely abból áll, hogy a Bakonszeg—Derecske vonaltól nyugatra eső belvizek a Sárrét-csatornába és ezen át a Hortobágy—Berettyóba nyernek levezetést, míg a mondott vonaltól keletre eső csatornaszakasz a nyíri dombokról lefolyó belvizeket gyűjti össze és Darvas község közelében szállítja az új Berettyóba. Így a csatorna 9,5 km hosszban a Berettyó jobb parti töltése mellett, azzal párhuzamosan halad és mindenkor gravitációs levezetést biztosít. Érdekessége, hogy a csatorna bal parti töltése azonos a Berettyó jobb parti töltésével, míg a jobb parti töltése újonnan épült. Felfogó csatorna és a magyar—román egyezmény. 1893—95 közt a Sebes-Körös- menti Vizesgyántól kiindulva, észak—déli irányban Felfogó-csatorna néven övcsatorna épült, amely Tamásda községnél betorkollva hat kisebb vízfolyás vizét szállította a Fekete-Körösbe. A trianoni békeszerződéssel az egész csatorna román területen maradt. Ezért a magyar terület védelmére, a határ mentén töltés épült. A töltést keresztező csatornákat zsilipekkel tették zárhatóvá. Ezt a megoldást a románok sérelmezték, s ezért 1924-ben magyar—román vízügyi egyezmény megkötésére került sor. Az 1940—42-es rendkívüli belvizes esztendőkben azonban az egyezmény nem bizonyult megfelelőnek. Így került sor 1950-ben újabb egyezmény megkötésére, amely biztosítja a vizek természetes lefolyását, de megkívánja a belvízművek megfelelő kiépítését mindkét fél területén, 40 1/s km2 fajlagos vízszállítás figyelembevételével. Belvízrendszerek A belvízrendezések érdekében végzett munkálatok belvízrendszerenkénti számbavételét az alábbiakban foglalhatjuk össze a 74. ábra számozása és megnevezése szerint:* Kálló belvízrendszer (47). Ebben a belvízrendszerben az I. és II. számú főfolyás gyűjti össze a nyírségi homokdombokról dél felé lefolyó vizeket, a már tárgyalt Kék- Kálló-csatornába. A 883 km hosszú csatornahálózatot 1891—93-ban az Alsónyír víz- szabályozó Társulat** kezdte kiépíteni. Keleti-főcsatorna belvízrendszer (48). A debreceni löszhátról kelet—nyugati irányban lefutó ereket a tiszalöki rendszer Keleti-főcsatornája elvágta, ezért hat helyen bújtató épült. A Köselyen osztómű épült, mely lehetővé teszi, hogy a Kösely vize részben a hajdúszováti átvágáson át a Főcsatorna alsóbb szakaszába, részben bújta- tón át a Hortobágy vízrendszerébe jusson. E művek a terület legújabb létesítményei, a főcsatornával egyidőben, 1952—57 között épültek. H ortobágy—Berettyó-főcsatorna (49). Nyugati-főcsatorna (50). Nagyiváni belvíz- rendszer (51). A három összefüggő belvíz- rendszer befogadója a Hortobágy és főcsatornái a régi vízfolyások medreiben épült csatornák; ezek: a Király-ér—Felsőselypes— Bács—Szandalik, melynek vize a tiszakeszi 5,0 m3/s teljesítőképességű szivattyútelepen (1950) át a Tiszába is emelhető, továbbá az Alsóselypes—Hataj—Völgyes—Árkus-ér, a Kadarcs—Karácsonyfoki csatorna és a Kö- sely alsó szakasza. A belvizrendszer kiépítését csak 1924-ben kezdte el az Alsószabolcsi Társulat és 1940-re 620 km-re nőtt a hálózati hossz. Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a Hortobágy főcsatornába Mi- hályhalomnál és Borsoslaposon, öntözési célból duzzasztást lehetővé tevő műtárgy épült. Ágotái belvízrendszer (53). Az Ágotazugi, Nagykunlaposi és Alsófutaki-csatorna az 1911—1920-as években épült. Mindháromnak a vizét a Hortobágy-főcsatorna veszi fel. 1916-ban épült az alsófutaki szivattyútelep, 1,2 m3/s teljesítménnyel. Hamvas—Sárréti belvízrendszer (54). A Hamvas-főcsatorna 1901—1910-es években épült, míg a Hortobágy torkolati szivattyútelepe 1928-ban, kapacitása 3,2 m3/s. A Sár* A belvízrendszerek száma (zárójelben) a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Hidrológiai Atlaszában megadott számokkal azonos.287 ** Alakult 1890-ben 14 700 ha érdekeltségi területtel. 350
