Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 8. A Közép-Tisza-vidék Tokajtól Csongrádig
zsilipje, vízszabályozási szempontból is fontos létesítmény, mert a torkolati árvízkapu szerepét is betölti (1958). Ugyancsak Tisza- vasvárinál épült a Nyugati Főcsatorna árvízkapuként kiképzett vízbeeresztő zsilipje is 1954—1956 között. (Részletesebben 1. még a Körös—Berettyó-völgy belvízrendszereinek ismertetésénél is.)274 8.2 A Tiszafüred—Csongrád közötti víz- vidék vizeinek szabályozása 8.2.Í A szabályozás előtti állapot a Tisza Tiszafüred-Csongrád közötti vizűidében A vízvidék leírását a XV. és a XVI. térképpár szem előtt tartásával adjuk. Amint ezt már korábban említettük, a térképpárok csak Tiszaderzstől (és nem Tiszafüredtől) lefelé adnak képet. Az „ősi" vízrajzi állapot részletes ismertetése előtt nagy általánosságban megállapítható a XV. számú térképről, hogy a Ti- szaderzs község magasságában betorkolló Kis-Tiszától lefelé Szolnokig, a Tiszától főleg nyugatra, de keletre is, a mocsarak egész sora terül el, amelyeknek kiterjedése rendkívül változó nagyságú, a 10 km2-től a 100 km2-ig. Szolnok és Csongrád között már csak kisebb és a folyóhoz simuló mocsaras területek vannak; ezek azonban egymást követve mintegy mocsársávot alkotnak, amelyben a folyó kanyarog (69. ábra). Ugyancsak általánosságban megállapítható, hogy a Tisza kanyargóssága a tárgyalt szakaszon a legnagyobb és legszeszélyesebb. Ez a megállapításunk az átmetszésekkel „kiegyenesített" mai szabályozott Tiszára is igaz; igazolják ezt a Tiszasüly, Vezseny és Tiszakécske melletti kanyarülatok. Elindulva a jobb parton, a Kis-Tisza torkolatától lefelé elterülő mocsarat találunk, amelynek nyugati széle Tiszanána, (Tárná) Szentmiklós, Pály (Jász) Kisér és Jászladány községekig, délen pedig Szent Ivány (mai nevén Besenyszög) településig nyúlik el, illetve okozatilag fordítva van, a települések az állandóan vízzel borított mocsai szélen keletkeztek. A Tisza partján a mocsárviiag ból szigetszerűen kiemelkedő magasabb helyeken négy kisebb település volt: Kisköre, Sülly, Kőtelek és Nagykőre. Az óriási kiterjedésű mocsarak állandó vízellátását részben a csapadék, részben a Tisza biztosította. A Tisza vize, mint a felső szakaszon, itt is a partnál alacsonyabb „fokok"-on át jutott a mocsárba, míg az árvizek a partokat (hátakat) meghágva kerültek a mélyfek- vésű helyekre. Ilyen „fokok" voltak a térkép szerint: Kiskörétől északkeletre, Sülly- től északra és Nagykorétól nyugatra. Az árhullámok levonulása után, amikor a Tisza medrében is alább szállt a víz színe, az említett fokokon gyakran visszafelé folyt a víz: a mocsarakban tárolt vizek egy része visszakerült a Tiszába. Olykor a Tisza mellékfolyói is a fokokhoz hasonló szerepet játszottak; bár ezek inkább a Tiszába vitték a vili.ay. ábra. Folyókanyarulatok a Tiszán 32] 4r
