Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig

a partmenti töltéseket, vagy községeket fenyegették, miért is ezeken a helyeken a kanyarulatok homorú, szakadó partjának biztosítással való rögzítése vált szükségessé. Idők folyamán ezek a kanyarulatok is lejjebb vándoroltak, s a partbiztosítás elvesztette jelentőségét, beiszapolódott, vagy elpusztult. A nyert tapasztalatok alapján nyilvánvaló lett, hogy a kanyarok megkötését hosszabb szakaszon közel egyidejűleg kell végrehatani, mert csak így kerülhető el a

kanyarok lecsúszása, illetve az, hogy a víz a partvédőműveket megkerülje. Végső soron minden kanyarulatot biztosítani kell. A tárgyalt Tisza-szakasz 206 km hosszában mintegy 174 km partbiztosítás szükséges, amiből 1928—1960 között 90 km készült el. A teljes kiépítés után a medervándorlás meg fog szűnni.260 A tiszalöki duzzasztás folyómederre gyakorolt hatásának (iszapolás, partelmosás) tanulmányozása folyamatban van

311