Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 8. A Közép-Tisza-vidék Tokajtól Csongrádig
A KÖZÉPSŐ TISZA-VIDÉK TOKAJTÓL CSONGRÁDIG 8. Miként a Felső-Tiszánál a Középső-Tisza- vidéknél is két részben tárgyaljuk a szabályozási munkákat. Előbb a Tokaj—Tiszafüred és utána a Tiszafüred—Csongrád közti vízvidék leírását adjuk, hogy a szövegben mondottakat könnyen lehessen egy-egy térképpáron követni. Azonban még így is azon a térképpáron, amelyről a Tokaj—Tiszafüred közötti vízvidék fejlődését olvassuk le, hiányzik a felette levő Tokaj—Eszlári és az alatta levő Tiszavalk—Tiszafüred közötti vidék. A Tiszafüred—Csongrád közötti vízvidék térképe pedig nem Tiszafüredtől, hanem csak Tiszaderzstől lefelé ad képet. 8.1 A Tokaj—Tiszafüred közötti vízvidék vizeinek szabályozása232--38 8.1.1 A szabályozás előtti állapot a Tisza Tokaj—Tiszafüred közötti oízüidé- kén A szabályozás előtti állapot vízrajzi viszonyai a XIII. és XIV. térképpár régi térképéről olvashatók le. Bár a szabályozatlan Tisza nagyvizei mindenütt szabadon léptek ki medrükből az Alföld mégis a Tiszadob és Tiszafüred közötti szakaszon kilépő vizektől szenvedett a legtöbbet. Ezen belül különösen a Tiszadob és Szederkény közötti szakasz volt a legveszedelmesebb, amint arra Vásárhelyi is rámutatott nagy Tisza-szabá- lyozási tervében, mint azt már a 6.2 fejezetben ismertettük. A térképen szembeötlő, hogy a Tisza kiöntései által táplált mocsárvilág összehasonlíthatatlanul nagyobb a bal parton, vagyis a Tiszától keletre. A jobb parton a taktaközi mocsár a legjelentősebb. Rakamaztól a Tisza bal partján lefelé haladva Tiszaeszlártól keletre találunk egv kisebb, 4—5 km2 nagyságú mocsaras területet, majd lejjebb Tiszalök- nél ugyancsak hasonló, 6—7 km2 kiterjedésű mocsarat. Tiszadobtól lefelé Tiszafüredig a Tiszából kilépő vizek egyetlen nagy mocsaras vizenyős területet alkotnak, amelynek határai: nyugatról a Tisza, északról a Tiszadob és Büd-Szentmihály (mai nevén Tiszavasvár) közötti út, majd keletről a Tiszavas- vár—Hajdúnánás—Balmazújvárosi vonal. Ennek a nagy mocsárvilágnak déli határa nincs, mert dél felé folytatódva egybeolvad a Nagysárrét nevű mocsárral, melyet a Hortobágy — az egykori Tisza-meder vagy faty- tyúág — széles völgyén levonuló vizeken kívül, elsősorban a Berettyó vize táplált. A térképen megfigyelhető, hogy Polgár községtől keletre szigetként kiemelkedő magasabb terület van. Ehhez a szigethez — közel észak-déli irányban — a Tiszával párhuzamosan — attól mintegy 6— 8 km távolságban — kisebb, laza össze- függésű szigetek csatlakoznak. Ez a szigetszerű alacsony dombvonulat a tiszafüredi magasabb terepig nyúlik le, és elválasztja egymástól a Hortobágy-völgyet és a Tisza menti pár kilométer széles mocsár- sávot. Térképünk szerint — nyilván így volt a térképezés idejében — ez a néhány km széles mocsársáv összeolvad a Tiszával. Persze az itteni Tisza mentén is megtaláljuk a parttól nem messze kialakult „hátat"; ez azonban aránylag alacsony, s több helyen erek szakítják át, amelyeken kitörtek az árvizek, apadáskor pedig — legalább részben — visszahúzódtak. Árvíznél természetesen az egész „hát" víz alá került. (Ezt az állapotot mutatja a térkép). Ezeken az ereken a kitörő Tisza magasabb árvíznél — a fent említett dombsorok között — eljutott a Hortobágy völgyébe is. Ilyen jelentősebb erek voltak: Szederkénnyel szemközt a Sulymos és Király-ér, Tiszatarjánnal szemben a Felsőselypes, Tiszakeszivel szemben a Folyás-ér, Ároktő felett az Alsóselypes és Tiszacsegénél a Völgyes és Árkus-ér. A széles Hortobágy-völgy fő vízfolyása a Hortobágy folyó volt. Vizét a tiszai kiömléseken kívül a saját területre hullott csapadéktól és a völgyet keletről határoló debreceni löszhát kisebb vízfolyásaiból kapta. Ezeket a régi térkép nem tünteti fel, illetve csak a Kadarcsot, amely a Fürj-Vidi- és Brassó-eret gyűjtötte össze. Ha a Hortobágy folyó így összetevődő víztömegére gondolunk, nem csodálkozhatunk a Hortobágyi Csárda 312
