Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig

11.61. ábra. A Túr torkolati bukója eltérően a Tisza-, vagy Szamos-szabályozás- tól, itt a folyómeder rendezése, illetve ki­alakítása és a mindkét parti árvédelmi töl­tés építése egyidejűleg történt. Mindkettőt a Tisza—Szamosközi Ármentesítő és Belvíz- szabályozó Társulat hajtotta végre Kövessy Győző min. biztos irányításával 1927—1930 között. Az új Túr-meder az országhatártól kiindulva, a Nagyhódos melletti régi 12 át­vágással kiegyenesített Túr-ágban fut 18,2 km hosszban, majd innen észak felé kiágaz­va, teljesen új meder épült, ami Sonkádot félkörben öleli körül, majd Kórod és Cseke között a Tiszába torkollik. Az új meder fe­nékszélessége 22 méter és hossza 11,6 km, s a régiből való kiágazásánál vízosztó épült, amely két műtárgyból áll: egy alacsony bu­kógátból, amely a Nagyar felé futó Holt- Túrba tereli a max. 5,0 m3/s élővizet és egy kettős csőzsilipből, amely lehetővé teszi a Túr nagyvizeinek a kizárását. Az élővíz egyrészt állatitatási célokat szolgál, más­részt a turistvándi vízimalom éltetője. (60. ábra.) A holttá vált Túr-meder mint Túr- belvízfőcsatorna tölt be fontos szerepet a belvizek levezetésében. Az új Túr-csatorna tiszai torkolatánál a csatorna építésével egy­idejűleg vasbeton torkolati bukólépcső épült, miután a Túr-csatorna feneke 2,90 m-rel magasabb, mint a Tisza kisvízszintje. (61. ábra.) Mellékvize a jobb parton betor­kolló Palád-csatorna és a bal parton betor­kolló Sáréger-csatorna. A régi Túr-patak Kömörő közelében volt elágazásánál a Na- gyar felé tartó ág medrét elzárták. Azóta nem siet a Kis-Túr a Tiszába, „mint a gyer­mek anyja kebelére", ahogy azt Petőfi e helyen megénekelte. A szabályozott Túr esése 25 cm/km. A két parton épült töltés távolsága kereken 100 m és a töltések kö­zött lefolyó árvíz legnagyobb hozama 300 m:l/s. 7.1.4 A Szamos szabályozása233’ 251 Bár az árvédelmi töltések építése, mint ármentesítési tevékenység a fejlődés folya mán elszakadt a folyószabályozási munkák­tól, mégis az árvédelmi töltés lényegileg nagyvízi folyószabályozási mű. Ennek meg­felelően e fejezetben is együtt tárgyaljuk a folyó szorosabban vett szabályozási munká­ját, valamint a töltésépítési munkákat, an­nak ellenére, hogy a Szamos menti töltése­ket a belvízi csatornahálózattal együtt épí­tették ki. Az ősi állapotot feltüntető térképeken látható Szamost összehasonlítva a maival, megállapítható, hogy a folyó vonala egye­nesebb, a kanyarulatok jóval enyhébbek. A mederátmetszések létesítését az 1855-ben alakult Szamos-szabályozási Társulat kezd­te el, de 10 év alatt kiderült, hogy a felada­tot megfelelő anyagi erő és műszaki felké­szültség nélkül megoldani nem lehet. Mara­dandó eredmények akkor születtek, amikor a munkát az illetékes állami folyammérnö- ki hivatal vette kézbe. így már 1890-ben el­készült a Szamos új torkolati szakasza mint­egy 1300 m hosszban, amelynek eredménye­képpen a Szamos nem Jánd községgel szem­közt, hanem jó két kilométerrel lejjebb, Gergelyugornyával szemközt torkollik a Ti­szába. Ettől kezdve vált a szabályozatlan Túr — a Szamos helyett — a Tisza mellékfo­lyójává. A további mederátvágások tervsze­rű végrehajtását az 1895. XLVIII. te. bizto- sitotta. Így épült meg a sályi, porcsalmai. 297

Next

/
Oldalképek
Tartalom