Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
3.3.5 A Baja—déli országhatár közötti Duna bal parti terület ármentesítése és vizeinek szabályozása A Margitta-szigeti öblözet oízszabályo- zásam A szóbanforgó terület a mai Duna és a Bétánál kiágazó és Bezdánnál újra egyesülő Baracskai Duna közös árterülete. Ennek része a Margitta-sziget, vagy Mohácsisziget, mely a két Duna között valamikor valóban sziget volt, és melytől a Bajától Bezdánig tartó egész öblözet a nevét kapta. A sziget lakatlan, erdős, nádas terület volt, mely a Duna jobb parti községek határához tartozott. 1870-ig szabad árterület, melyet mindkét oldalról elöntött a víz. Sok régi holtmeder, ún. fok kanyargóit rajta: a Kútsebes, Almás-Bakóta, Verse, Iszingó- Devecser, Sárfok, Kanda, Écs, Rasztóka, Kutas, Lőg, Kónyica (Fekete-víz), Gémes, Sebes, Degasa, Telek, Pajta, Ósgya, Üjfok, Prokop, Hódunafok és jugoszláv területen a Lassúfok. Voltak állandó vizű tavai: a Riha-tó, Ósgya, Sirokabara és még több más időszakos tó is. A régi medrek, a fokok biztosították, hogy a víz a területről, melynek kelet felé a Baracskai Duna felé esése volt, természetes úton lefolyhasson. Régen csak a Baracskai Dunától keletre eső ártérrészt védték töltések (ezek 1825— 30-ban épültek 12,6 km hosszban), és Szerelnie községnek volt körtöltése. Az ősi állapotban levő szigeti területen takarmány- termesztés, erdőgazdálkodás és halászat folyt. Később a Margitta-sziget védelmére is épült előbb 9 km, majd 1850—63 között nagyrészt össze nem függő további töltés- szakaszok. A Bajától délre eső egész Duna bal parti vízvidéknek a vízrendezése lényegében 1802-ben a Bács megyei Duna—Tisza-csa- torna, a Ferenc-csatorna építésével indult meg. Ekkor torkolhatták a bácskai Kígyós- eret a Ferenc-csatornába, mely korábban Hercegszántó és Bezdán között a Dunába ömlött. A Kígyós-ér völgye egészen Jánoshalma határáig mocsaras volt (1. VIII. térképpárt). , A Ferenc-csatorna társaság 1870-ben Szerelnie alatt, Bátával szemben elzárta a Baracskai Duna-ágat, amikor a birtokosok a kezdetleges töltéseket alul-felül bekötötték és így a Duna mentén összefüggő töltést alakítottak ki. A Ferenc-csatorna azonban állandó vízhiánnyal küzdött, ezért az 1873-ban újjászervezett társaság a Baracskai Duna-ág felhasználásával Baja és Bezdán között hajózható tápcsatornát épített, mely a Ferenc-csatorna menti területek számára öntözővizet is szállított. A több átvágással készített és jobb partján töltéssel is védett csatorna 1873—75 között épült, s a tőle nyugatra fekvő Margitta-szigetet a rájutó vizek természetes levezetésétől megfosztotta. Így az állapotok lényegesen rosszabbodtak, a végleges ármentesítést évtizedes huzavona előzte meg, mert az érdekeltek a töltéseiket a Ferenc-csatorna társasággal akarták megépíttetni. Az 1876. évi nagy dunai árvíz óriási károkat okozott. Az egész árterületet elöntötte, s a tápcsatorna töltésein is 16 szakadás keletkezett. Szeremle község víz alá került. Ezután alakult meg 1877-ben a Mohács-szigeti Dunavédgát Társulat, de kellő összműködés hiányában újból feloszlott és megint csak magántöltések épültek. Egyetlen belvízlevezetési intézkedés volt, hogy a töltésnek a fokokkal való keresztezési pontjaihoz vascsőzsilipeket építettek. Ezek azonban nem vezethették le a vizeket, hiszen a terep ellenkezőleg, kelet felé lejtett. Öt ilyen zsilip volt: a Kandafoki, Üjfoki, Prokop-foki, Debrina-foki és Lassúfoki Ezeket 1900-ban, a töltés végleges kiépítésekor elbontották, csupán a jugoszláv területre került legalsó Lassúfoki zsilip maradt meg. A magánérdekeltségek 1883—1892 között megerősítették a gyenge töltésvonalat, de jeges árvízkor nem tudták azokat védeni, mert a túlsó parton laktak és jégzajláskor a dunai átkelés el volt zárva. 1899-ben hivatalból megalakították a Margitta-szigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatot 31 000 ha árterülettel, melyből ma 27 000 ha esik magyar területre.* Az ártér mintegy 5800 ha-ja mocsár volt. A töltésépítés, majd belvízrendezés terveit Küzdényi Szilárd készítette. Az árvédelmi töltések 1900—1905 között épültek ki a tervezett méretűre, a belvízlevezető rendszert pedig 1905—10 között hajtották végre. A kiépített belvízrendszer három öblözetből állt: 1. a magas belvízártérből, amelynek belvize szabad lefolyással volt levezethető, 2. a mély belvízártérből, melynek belvize csak szivattyúzással, és 3. a mai jugoszláv területre eső belvízártérből, melynek belvize ugyancsak szivattyúzással volt átemelhető a tápcsatornába. A három öblözeten kívül eső — a Baracskai Dunától, most már Tápcsatornától keletre eső — ártérrészen vagy nem-volt szükség belvízlevezetésre, vagy a belvizek levezetését ugyancsak a Tápcsatornába több kisebb érdekeltségi társulás látta el. A 2. alatti mély belvízártér vizeinek átemelésére 1904* Kolossüáry ö. (1889) és Kenessey B. (1930) adatai. 247
