Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 4. A vizek szabályozása a XIX. század második felében és a XX. század elején (1850–1919)
A VIZEK SZABÁLYOZÁSA A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN (1850—1919) 4. 4.1 Folyószabályozási és ármentesítési munkák a Tisza völgyében 4.1.1 A Tisza-szabályozás a szabadság- harc után (1850—1867)* A reformkor és törekvéseinek végső konzekvenciáit levonó 1848 célja az volt, hogy szabaddá tegye az utat az ország gazdasági és társadalmi fejlődése előtt, biztosítsa a polgárosodás és az önálló gazdasági élet kialakulásának feltételeit. A reformkor vízügyi programja ebben a fejlődésben igen fontos szerepet szánt a vízi munkálatoknak és a vízrendezések révén felszabaduló gazdasági erőknek, hasznosítható lehetőségeknek. A szabadságharc bukása a politikai törekvések derékbatörését jelentette, a mélyebben érlelődő társadalmi-gazdasági fejlődési tendenciák érvényesülését azonban tartósan és teljesen ez sem akadályozhatta meg. A reformkor kezdeményezései, Széchenyi agitációs-nevelő munkája, a közvéleményt felrázó tevékenysége után nem kerülhetett le a napirendről a gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen feltétele, és eszközeként felismert vízi munkálatok — elsősorban a Ti- sza-szabályozás — folytatása sem. A tragikus történelmi helyzet azonban előre nem látott módon megnövelte az amúgy is óriási feladat megoldásának s időben is több évtizedre szóló program végrehajtásának nehézségeit s lépten-nyomon akadályokat emelt a munka folytatása elé. A nemzeti összeomlás Széchenyit is ösz- szeroppantotta, maga alá temette, s így a Tisza-szabályozás — műszaki tervezője Vásárhelyi után — elveszítette legfőbb szervezőjét, irányítóját is: mindkét vonatkozásban rátermett vezető nélkül maradt. A tervezés abban az időben a hidrológiai és meteorológiai adottságok tekintetében, de még műszaki téren is sokszor in* A szabályozási munkálatok részletes műszaki ismertetését és annak bővebb irodalmát Id. a II. részben. kább csak megsejtésekre, mint tudományosan megalapozott ismeretekre támaszkodhatott. Így történt, hogy az utódok csak keserves tapasztalatok árán érthették meg az eredeti koncepció lényegét. A korábbi tervekhez való visszatérést és a végrehajtás lehetőségeinek biztosítását pedig csak a társadalmi-politikai kötöttségek és az ezzel kapcsolatos gazdasági nehézségek fokozatos leküzdése tette lehetővé. E nehézségeket növelte, hogy a szélsőséges csapadékjárású aszályos és árvizes időszakok periodikus váltakozása nemcsak az addigi elgondolások helyességét tette kétségessé a közvélemény szemében, hanem a vállalkozás anyagi alapjait is megrendítette . . . A Tisza-szabályozás története, egy évszázad távlatában, műszaki szempontból ma már minden részletében ismert, társadalmi és gazdasági — s ezen belül jogi és köz- igazgatási — vonatkozásai tekintetében azonban napjainkra is maradt néhány tisztázandó kérdés, melyekre itt külön fel kell hívnunk a figyelmet.9'1-lüe—110 Van olyan felfogás, mely szerint az önkényuralom tudatosan terelte volna a magyarság érdeklődését a gazdasági kérdések felé, hogy elvonja a figyelmet a politikától, s ezért rendelte el az 1850. jún. 16-i nyílt parancsban a szabályozási és ármentesítési munkák folytatását. Ez a beállítás azonban nem fedi a valóságot: a rendelkezésben nem a munkálatok folytatásán, hanem a folytatás mikéntjének előírásán volt a hangsúly. Az intézkedés valójában egy láncszeme a reformkor és 1848 vívmányait felszámoló, haladó demokratikus eredményeit megsemmisítő — és az önkényuralom bürokratikus rendszerének kiépítését biztosító — rendelkezéseknek. Jelen esetben a Tisza- völgyi társulatok önkormányzatát biztosító alapszabályok módosításáról, és a közös érdekek védelmét szolgáló egyesülés, a Tisza- völgyi Társulat — nyilvánvalóan politikai szempontoktól vezetett — megszüntetéséről volt elsősorban szó. 114
