Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)
7.37. ábra. A Széchenyi emlékmű Tiszadobon, a Tisza-szabályozási munkálatok megkezdésének helyén alapszabályait és centralista jellegű szervezetét, melyben a központi választmány ellenőrzési jogait a helyi szervezetek autonómiája egészítette ki. A Nagygyűlés ebből a szempontból Széchenyi elgondolásainak teljes sikerével, az ellenzék vereségével zárult. Ez a Nagygyűlés fogadta el az egységes szabályozás tervét is — Paleocapa módosító javaslatainak tekintetbe vételével. A gyűlés sikeres befejezése után kezdték meg a Választmány tagjai Széchenyi irányításával, a helyi szervezetek — a nyolc vidéki osztály: az ugocsai, szatmári, beregi, zempléni, szabolcsi, hevesi, csongrádi és bácsi osztályok — megszervezését. Elsőként a szabolcsi osztály megszervezésére került sor, s az alakuló ülés — a Központi Választmány javaslatára, és Paleocapa véleménye alapján — elhatározta a munka azonnali megindítását a Paleocapa által is javasolt tiszadob—szederkényi átvágás és a tiszadobi (urkomi) töltés munkálatainak megkezdésével.* 1846. aug. 27-én reggel Széchenyi tette meg a rendszeres Tisza-szabályozás munkálatainak megindítását jelentő első kapavágást. * A terület a Felső-Tisza-völgy egyik legtekintélyesebb nagybirtokosáé, az Andrássy családé volt, amely már 1845 elején megszervezte a Tiszadobi Társulatot. Az Andrássyak megnyerésére és Paleocapa javaslatára döntött Széchenyi a tiszadobi munkakezdés mellett. „Herrliches Wetter. Unter 1000 Scurpeln wird die Arbeit begonnen in Dob u. Szederkény; mit welchen Elementen! Gehe in die Kirche! O Gott es ist Alles in Deiner Hand! Gib uns Glück. Denn mit unserem Wissen u. Divergenzen werden wir nichts erreichen."* — írja Széchenyi a munka megkezdésének napjáról naplójába.* A munkálatok megindulásának helyét az utókor emlékoszloppal jelölte meg (37. ábra): ,,Két hatalom versenge soká e róna bírásán, Emberi szorgalom és a vizek ős eleme. Széchenyi lett bíró, a Tiszát medrébe szorítá Szózata s a nagy tér ím szabad és a miénk." (Szász Károly) A szervezőkörutat lezáró óbecsei és szegedi gyűlésen a bácsi és a csongrádi osztály megalakulásával fejeződött be a szervezés, s ezzel mindenütt megindulhattak az ármentesítési munkálatok. A nagy lendülettel meginduló munkálatok a rendelkezésre álló anyagi eszközöket — az állami támogatást és a kölcsönöket — hamarosan felemésztették. 1847. febr. 21-én Széchenyi ismét kénytelen volt a kormányhoz fordulni támogatásért: addig, amíg az országgyűlés foglalkozni tud a kérdéssel (tehát 1848-ig) két évre 600 majd 400 ezer forintos részletben összesen 1 000 000 forint előleget kért a kormánytól. Tárgyalásai azonban eredménytelenül végződtek. A Társulat 1847. márc. 21-i III. Nagygyűlésén, melyen minden társulat 3—3 küldöttel képviseltette magát, már jelentős eredményekről számolhatott be a Választmány a küldötteknek. Alig félév alatt 7862 „folyó öl" új töltés és 415 „folyó öl" átvágás készült el.* A szabályozás első gazdasági eredményei is jelentkeztek. Példa erre a csongrádi osztály munkája, mely Szentes mellett egy 1900 öl* hosszú töltést építtetett, a teési puszta védelmére. Ezt azután árverésen adták bérbe: a pusztát, mely korábban holdanként 50 krajcárnál nagyobb jövedelmet nem hozott, most az árverésen holdanként 6—8 forintért bérelték ki. Az 1847-es év további jelentős eredményeket hozott, melyekről 1847 nyarának végén tett újabb — és utolsó — tiszai kőrútjának tapasztalatai, és az egyes osztályok beszámolói alapján maga Széchenyi adott összefoglaló jelentést. * „Csodálatos idő. Mégis ezer kétely közepette kezdjük meg a munkát Dob és Szederkény között. A templomba megyek. Isten, minden a Te kezedben van. Segíts! Mert a mi tudásunkkal és széthúzásunkkal nem fogunk semmit sem elérni." * 14,91 km töltés és 0,79 km átvágás. * 3,6 km. 112
