Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)

ges munkájának jelentőségét. Gyakran még a tervek alapjául szolgáló tiszai térképeket is — mintegy a kor műszaki kultúrájának szimbólumává emelt — Vásárhelyi nevével hozzák kapcsolatba, holott Vásárhelyi e munkálatokban közvetlenül nem vett részt. Csak mint a felmérést végeztető főhatóság, az Építési Igazgatóság képviselője, és a korábbi hasonló munka, a Duna-felmérés vezetője kísérte állandó figyelemmel a munkálatokat és valószínűleg csak a felmérés befejező szakaszában (1844. aug.—nov.) járta végig a Tiszát, elsősorban a hajózási lehetőségek tanulmányozása végett.*

Helyesbítésre szorul a korábbi felfogás a szabályozási tervek elkészítésének kérdésében is. Ezideig a Vásárhelyi-terv mellett csak a kívülállóktól eredő — a Beszédes-, Lám- és Galambos-féle — tervekről volt szó, holott a Tisza-felmérés mérnökei a térképezés befejező szakaszában — a sok évtizedes helyi tapasztalatok alapján — már megkezdték a Tisza-szabályozás: az átvágások és a töltésépítés terveinek készítését, sőt egyes helyeken, mint pl. Csapnál, Szabolcs megyében, a szabályozás munkáját magát is. Erről több fejlesztési tervet is tartalmazó töltésfelmérés, átvágási terv, valamint áttekintő lap, legfőképpen a Vásárhelyi-féle terv szövege maga is tanúskodik.** Az a tény pedig, hogy a Vásárhelyi- féle terv 13. átvágását Szabolcs megye már 1844-ben elkészítette, azt mutatja, hogy a terv már 1844-ben készen volt (35. ábra).

Anélkül tehát, hogy ez Vásárhelyi Pál érdemeit kisebbítené, meg kell állapítanunk, hogy amikor megbízást kapott a Tisza-szabályozás előleges tervének (1845. jún. 1.), majd ennek alapján az általános szabályozási terv (1846. márc. 25.) elkészítésére, munkájában, elgondolásainak kialakításában már a Tisza-felmérés mérnökeinek előmunkálataira, a saját tapasztalatai, korábbi munkája mellett a tiszai mérnöki kar tapasztalataira is támaszkodhatott. Mindezek nélkül megmagyarázhatatlan lenne mind az előleges javaslat gyors elkészülése, mind az egész koncepció tökéletessége.

Vásárhelyi a Felső-Tisza árvizeinek „mielőbbi gátlása" érdekében 1845. jún. 8-án benyújtott „Előleges javaslata" után, a Helytartótanács és a Tiszavölgyi Társulat megbízása, s a meghívott külföldi szakértők — Fynje és Francesconi — kedvező véleménye alapján kidolgozta és 1846. márc. 25-én előterjesztette a Tisza „általános szabályozásának" tervét is.103

A terv a Tiszavölgyi Társulat központi

* Vásárhelyi tiszai szemleútjának jegyzőkönyvei és összefoglaló jelentései: O. L. HTT. Dcp. Comm. C 64, 1845 9. kútfő 15. tétel.

** Vásárhelyi 102. sz. alatt idézett tervezete, 4. és 18. p.)

1.36. ábra. Vásárhelyi Pál „Általános Tisza- szabályozási tervezete” (1846). (A kőnyomatos jelentés címlapja)

választmányának, 1846. ápr. 6-i ülésére kő- nyomatos sokszorosításban is megjelent (36. ábra). Később azonban, érthetetlen módon — valószínűleg a Paleocapa-féle módosítások elfogadása és a terv részbeni mellőzése miatt — szinte teljesen feledésbe merült: csak a már korábban közismertté vált „Előleges javaslat" maradt meg a köztudatban. Az „általános szabályozási terv"-leírás teljes szövege mind ez ideig nem is jelent meg nyomtatásban, s mellékleteinek, a tulajdonképpeni műszaki terveknek összegyűjtésére, azonosítására sem került sor. A „Tisza hajdan és most" c. munka közölt ugyan belőle részleteket, de ez is elkerülte a figyelmet: nem vették észre a közismert „Előleges javaslat" és az „Általános szabályozási terv" lényeges különbségeit. (Az utóbbit csak az ötvenes években emelte ki a feledés homályából Botár Imre kéziratos tanulmánya.)*

Az azonos szövegrészek és a hasonló felépítés ellenére ugyanis nem két tervváltozatról van szó, s nem is csak arról, hogy a második terv az első alapelveit az egész Tiszára kiterjesztve a létesítendő átvágáso* Botár I.: Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervei és a szabályozás végrehajtása. Bp. 1954. (Kézirat), melynek fel- használásával készült Botár I. és Károlyi Zs. említett monográfiája.

109