Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)

1.33. ábra. Vásárhelyi Pál: Részlet az Al-Duna felmérési lapjaiból (1832) (O. L.)

vetkező évben pedig a galac—konstantinápolyi járat beállításával sikerült biztosítani a pozsony—konstantinápolyi vonal teljessé tételét.

Közben bővült a dunai hajópark és növekedett a hajóforgalom is: 1835. szept. 25-én találkozott első ízben két rendszeres járatban közlekedő gőzhajó a Dunán, Vác mellett: a Pozsonyból érkező Pannónia és a Pestről felfelé haladó Zrínyi.

1835-ben megérkeztek az Angliából hozatott gépek s ettől kezdve korszerű felszereléssel, kotrógépekkel, kőemelőgépekkel és búvárharanggal folytak a munkálatok. A medertiszítással egyidejűleg befejezéshez közeledtek a — később Széchenyiről elnevezett — al-dunai vontatóút építkezései is, mely a magyar útépítés nemzetközi viszonylatban is figyelmet keltett alkotása volt. A munka méreteire jellemző, hogy itt időszakonként 100 bányász és 1000 munkás dolgozott Vásárhelyi irányítása alatt.

Széchenyi, Vásárhelyi és munkatársainak erőfeszítéseit technikai fejlődésünk egyik kimagasló fejezeteként tarthatjuk számon; nemcsak a természeti adottságokból fakadó műszaki nehézségekkel és a maláriával kellett megküzdeniük, hanem a török ellenségeskedésével, az oszták katonai hatóságok féltékenykedésével, sőt az udvar rossz102