Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan

A gyakorlatban a veseglomerulusok filtrációs hatékonyságának értéke (GFR) meghatározása terjedt el. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez csak olyan anyaggal határozható meg, amely, sem a vese tubulusokból nem szívódik vissza (nem reabszor- beálódik), sem a tubulusokba nem kerül vissza a reabszorpciót követően (nem szekretálódik).

A glomeruláris filtrációt számos tényező befolyásolja. így például a hőmérséklet, amelynek emelkedése folyamatosan és jelentősen növeli.

2. láblázat. A hőmérséklet emelkedésének hatása a glomeruláris filtrációra és a diurézisre

Hőmérséklet (°C)

GFR (ml/kg/h)

Ux V (diurézis/perc)

2

1,99

1,21

10

3,67

2,45

18

5,69

4,39

Szintén befolyásolja a glomeruláris filtrációt a vízbeáramlás mértéke, amely szoros összefüggésben van a hőmérséklet emelkedésével, a magas hőmérséklet ugyanis növeli a testfelület vízpermeabilitását, növelve ezzel a GFR értékét is. Indirekt módon a hypoxia is befolyást gyakorol a GFR értékének alakulására. A hypoxia ugyanis stresszfaktorként hat, amelynek hatására nő a vérplazma adrenalin, illetve noradrenalin-mennyisége. Ezek hatására a dorsalis aortában emelkedik a vérnyomás, amely viszont csökkenti a perifériális keringést, így a vesén átáramló vér meny- nyiségét is.

I.2.7.I. Elektrolittranszport folyamatok

A kiválasztási folyamatok tárgyalásakor említettük, hogy azok funkciója többek között a vérplazma ozmotikus nyomásának fenntartása. Ez viszont elsősorban (közel 90%) a Na+ és Cl" mennyiségének függvénye. A Na+ és a Cl a vesetubulusokban az ultrafiltrátumból reabszorbeálódik, amely a Na+ esetében energiaigényes, ún. facili- tált transzportfolyamat, míg a a Cl" reabszorpciója a Na+-val együtt történik, passzív folyamattal.

A sejtek ozmotikus viszonyainak fenntartása a nagyobbrészt intracellulárisan jelen lévő K+ függvénye, amely a vese tubuláris sejtjeiből szekretálódik és/vagy azon keresztül reabszorbeálódik. A reabszorpció során azonban a K+-ionok a tubuláris sejtekben akkumulálódnak. Fia ezt követően a tubuláris sejtek membránjainak permeabil- itása magasabb a K+, mint más elektrolitok iránt, akkor megindul a membránon keresztül K7Na+ pumpamechanizmus működése és a K+ a tubulusok űrterébe áramlik, azaz kiválasztódik a vizelettel.

Az édesvízi halak vizelete általában savanyú kémhatású, amelynek oka az, hogy a H2C03 disszociációja során termelődő hidrogénion az ultraflltárciót követően nem reabszorbeálódik.

Az egyéb fontos elektrolitok, így a kationok közül a Mg+ és Ca2+, valamint az anionok közül a SC>4+ és PO]+ a tubulusokból reabszorbeálódnak.

83