Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
víz hőmérsékletének függvénye. Az emésztőenzimeknek nem csupán szintézise, de hidrolitikus aktivitása erősen hőmérsékletfüggő. Az enzimek működésének hatásfoka időfüggő is egyben, ami azt jelenti, hogy a táplálóanyagoknak - a takarmányrészeknek - meghatározott ideig az enzim működéséhez, illetve a megemésztett táplálóanyag felszívódása szempontjából is optimális bélszakaszban kell tartózkodnia. A gastrointesti- nalis rendszer perisztaltikájának sebessége, az áthaladási (transit) idő azonban szintén hőmérsékletfüggő folyamat. A legtöbb halfajban 10 °C hőmérséklet-emelkedés a perisztaltika sebességét a kétszeresre emeli. A hőmérséklet emelkedésével gyorsuló át- áramlási sebesség eredménye a fentiek alapján gyengébb emésztési hatékonyság lesz. Az emésztési folyamatokhoz szükséges enzimek szintézise, illetve azok szekréciója a posztnatális élet során folyamatosan alakul ki, illetve nő. Ez részben összefügg azzal a problémával, hogy az emésztőtraktus hossza függ az állatok testének hosszától (allometriás növekedés). Az emésztőtraktus hossza hatással van a rendelkezésre álló emésztési időtartamra is. Az emésztési folyamatok fejlődése, illetve az intestiná- lis egysejtű mirigyek enzimtermelése a takarmányozás függvényében alakul ki, illetve változik. Az adaptációs folyamat azonban relatíve hosszú időt vesz igénybe. Ez a kérdés a gyakorlatban akkor merül fel, amikor az állatokat mesterségesen összeállított tápokról természetes takarmányozásra (illetve fordítva) igyekeznek szoktatni. A természetes táplálékban jelen lévő enzimek ebben az életkorban különösen fontosak lehetnek a halak saját enzimjeinek hiánya vagy igen mérsékelt aktivitása miatt. Az emésztés hatékonysága minden enzim esetében igen erősen pH-fuggő. A kémhatás változása viszont a legtöbb esetben függ a takarmányozástól, illetve a gyomor bélcsatomájának táplálékkal való telítettségétől. A pisztráng gyomrában például takarmány nélkül a pEI-értéke 5,5-5,7, míg takarmánnyal telt gyomor esetén 2,6-2,8. A gyomornedv elválasztása humorális szabályozás alatt áll. A gasztrin aktiválja a gyomomedv-szekréciót. A gasztrinelválasztás specifikus ingere a takarmányrészek mechanikai hatása a gyomor falán. Ezzel ellentétes hatású az enterogasztron, amely gátolja a gyomomedv elválasztását. Elválasztásának ingere a takarmányrészek mechanikai hatása a vékonybél epithelrétegén, illetve a gyomomedv hatására csökkenő pH-érték a bél lumenében. A gyomomedv elválasztására kifejtett hatása mellett fokozza a pancreasnedv szekrécióját is. A pancreasnedv elválasztása is humorális innerváció alatt áll. A szekretin hatására fokozódik részben a pancreasenzim termelése, illetve a pancreasnedv szekréciója a vékonybél megfelelő szakaszába. A szekretin elválasztását indukálja egyrészt az intestinum lumenében a pH-érték csökkenése, illetve az enterogasztron-tartalom növekedése. 1.2.5. A gázcsere és a légzés élettana A légzés általános értelemben gázcserét - kiemelten az oxigén- és szén-dioxid-cserét -jelent a külső környezet és a szervezet, valamint a vér, illetve a szövetek között. A gázcsere fizikai alapját az adja, hogy a gázok diffúziójának iránya az aktuális koncentráció (parciális nyomás) gradiensfüggvénye. Ez azt jelenti, hogy a gáz a nagyobb parciális nyomás felől az alacsonyabb nyomás felé áramlik. Halak esetében a gázok parciális nyomáskülönbségén alapuló csere két szinten valósul meg. Az első a víz, il76
