Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
zekben élő, az éjszakai életmódú, illetve a mélytengeri fajoknál a látósejtekhez jutó fény mennyiségét egy tükröző réteg (tapetum lucidum) növeli meg, amelynek különböző formái alakultak ki. Számos édesvízi fajnál a pigmentanyagot tartalmazó sejtekben ülnek a fényvisszaverő guaninkristályok. Néhány tengeri csontoshal érhártyájában találhatók ilyen sejtek. A porcoshalakban az érhártyában jól fejlett, lapos sejtekből felépülő fényvisszaverő réteg van. Több halfaj szeme alkalmazkodott a víztéren kívüli látáshoz. Az édesvízi halak rövidlátók, csak 1-2 méteres távolságon belül látnak élesen, míg távolabbra csak akkor, ha a szemlencse a retina felé közelít. A szemgolyók külön is mozgathatók. A halak színérzékelése miatt figyelni kell a megfelelő színű háló kiválasztására, illetve lehetőség van csalogató színű lámpák használatára is az éjszakai halászatuk során. A halak egy részénél (elsősorban a mélytengeri fajoknál) speciális fényelőállító, kibocsátó szerv alakult ki. Ennek fontos szerepe van a tájékozódásban, az inter- és intraspecifikus kapcsolatokban, különösen a zsákmányszerzésben és a védekezésben. A fény előállítása a fotofórákat alkotó fotociták vagy szimbionta baktériumok segítségével valósulhat meg. Az érzékszervekből beérkező jelek agyi feldolgozását követően a válaszreakciók honnonális irányítása érdekében átkapcsolások valósulnak meg a hipotalamusz felé. A hipotalamusz egyes neuronjai maguk is képesek honnonokat termelni, mások pedig hírvivő anyagok révén stimulálják a hozzá kapcsolódó hipofízis működését. Ez a rendszer képezi a szervezet neurohormonális szabályozásának központját. Működésének összhangját a visszacsatolási mechanizmus is biztosítja. 1.1.18. Belső elválasztású mirigyek A halak belső elválasztású (endocrin) mirigyei a többi gerinceséhez részben hasonlóak, de vannak speciálisak is (16. ábra). A belső elválasztású mirigyműködés azt jelenti, hogy a termelt váladék közvetlenül a gazdag kapilláris vérpályába kerül, a mirigynek nincs kivezetőcsatornája. A halak e szerveinek és az általuk termelt hormonoknak az az érdekességük, hogy az egyes taxonoknál az endokrin rendszerek evolúciójának különböző lépcsőfokaival lehet találkozni. Egyes endokrin mirigyek nem képeznek elkülönült szervet, mások nem ott helyezkednek el, ahol a fejlettebb gerinceseknél. Előfordulnak speciális, a magasabb fejlettségű gerinceseknél elő nem forduló endokrin szerveik is (Stannius testek, kaudális neuroszekréciós rendszer). Legfejlettebb belső elválasztású mirigyük az agyalapi mirigy vagy a hipofízis (hypophysis), amelynek van egy hámeredetű elülső lebenye (adenohypophysis) és egy idegi származású része (neurohypophysis). Az adenohipofízis pars distalis területe sokrétű feladatot lát el, leginkább ez áll idegi befolyás alatt. A többi endokrin mirigy működésének szabályozásán túl gonadotroph hormonja révén fontos szerepe van az ivarsejtek érésének, leadásának kiváltásában is. Ezt hasznosítják a mesterséges halszaporításban, amikor hipofíziskivonatot juttatnak be a tenyészállatok testébe, hogy az ivarsejtek érését, majd ovulációját kiváltsák. Az adenohipofízis hormontermelő pars intermedia területét köztes lebenynek is nevezik. A hipofízis hátulsó, idegi eredetű lebenye a hipotalamuszban termelődő hormonokat tárolja. 67
