Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

koznak. A tüdőshalak pitvarában lévő szeptum jobb és bal félre tagolja annak üregét. A jobb oldali félbe a test felől érkezik a vénás vér, míg a bal oldaliba a tüdőből érkezik az oxigénben gazdag vér. A kamra (ventriculus) vastag, izmos falú, belső ürege szűk. Alakja a csontos halaknál oldalról lapított, a pontynál palack formájú. A szív tömegének általában 65-85%-át teszi ki. Izomzata a felszini rétegben tömött, mig a belső rétegben szivacsos állományú. A külső izomzatnak nagyobb jelentősége van a kamra összehúzódásában, mint a belsőnek. A szív koszorúerei a kopoltyúkból jövő oxigéndús vért elsősorban a kamra tömött állományú izomrétegébe juttatják. Ez a tömött állományú izomzat a legtöbb csontoshalnál általában gyengén fejlett vagy esetleg hiányozhat is a vízfenéken élő, keveset mozgó fajoknál. A belső szivacsos izomzat a kamra ürege felé izomgerendákat (trabeculae cordis) képez, amelyek a kamra üregét kisebb öblökre (diverticulumok) tagolják. A kamra falát felépítő izomrostok átmérője kicsi, de számuk nagy. A vér a kamrából a conus arteriosus üregébe kerül. Ezt szívizom építi fel, és jól fejlett a porcos- és a tüdőshalaknál. A csontoshalaknál viszont ez a szakasz gyengén fejlett. Benne a csontoshalak többségénél 1-2, a porcoshalaknál 2-7 sorban a vér visszafelé áramlását megakadályozó billentyűk ülnek. Innen a vér az aortahagymába (bulbus arteriosus) jut, ami csak a csontoshalaknál alakult ki. A jól fejlett, főleg rugalmas rostokból, kisebb részt simaizom elemekből felépülő falú, fehéres színű aortahagyma szerepe a kopoltyúk felé menő érrendszerben lévő, a test többi ereitől eltérően magasabb vérnyomás és a folyamatos véráramlás fenntartásában van. Igen nagy mértékű tágulásra képes. A szív elsődleges irányító központja a szinuszcsomó (nodus sinoatrialis). Ez a pitvar vénás öböl felé eső határán, míg a másodlagos központ (nodus atrioventricularis) a pitvar-kamrai határon található. A szív működését lassítják a bolygóideg (X. agyidegpár - nervus vagus) paraszimpatikus rostjai, gyorsítják a hipofízis és a mellékvese hormonjai. A szív fokozatosan húzódik ösz- sze, először a vénás öböl, majd a pitvar és végül a kamra fala. Az összehúzódások száma változik az életkorral (fiatal halaknál nagyobb számú) és a testtömeggel is. Függ a hőmérséklettől is, nyáron átlagosan 70, télen 14 alkalommal húzódik össze a szív.

A halak vérnyomása igen alacsony, ami elsősorban a szív csekély tömegének tudható be. A csontoshalak vére a testtömeg 2-4,5%-a, amely a többi gerinces állathoz viszonyítva alacsony értékű.

A vérerek típusai az artériák, a vénák és a kapillárisok. Az artériák falát kívülről (tunica externa) főleg kollagén és kisebbrészt elasztikus rostok, laza-rostos kötőszövet, középen (tunica media) simaizomsejtek rétege és rugalmas rostok membránja, legbelül (tunica intima) endothel hám és alatta a rugalmas rostok membránja alkotja. A vénák átmérője nagyobb, mint az artériáké, de faluk vékonyabb, a rétegek kevésbé felismerhetők. A vénákban sokkal kevesebb az izom és a rugalmas rost, illetve az utóbbiak nem alkotnak összefüggő membránt. A tunica intima réteg viszont billentyűket hoz létre, ami megakadályozza a vénás vér visszafelé történő áramlását. A kapillárisok az artériás és a vénás rendszert kötik össze (arteriovenosus anastomosis). A kapillárisok falát endothel hám, alaphártya és a külső helyzetű sejtek (pericyta) alakítják ki. Ha az endothel hámsejtek folyamatos belső réteget képeznek, akkor folytonos, ha találkozási helyeiken pórusokkal áttörtek, akkor ablakos kapillárisokról beszélünk. Az előbbi típus az izmokban és a retinában, míg az utóbbi a glomerulusok- ban, a hasnyálmirigyben fordul elő.

41