Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
2.6.4. Az ágazat hozamai, termelési értéke 2.6.4.1. A halastavi termelés hozamai A tógazdasági haltermelés során megkülönböztetünk takarmányozási és természetes hozamot és a természetes hozamon belül még beszélhetünk ún. trágyázási hozamról is. A feletetésre kerülő takarmányok hatására képződik a takarmányozási hozam. A természetes hozam az adott halastóban képződött és hasznosított természetes táplálékforrások eredményeképpen jön létre. A tavakban lévő természetes táplálékforrások mennyiségét szakszerűen végzett trágyázással fokozhatjuk, így ennek hatására különíthetjük el a trágyázási hozamot. A különböző hozamféleségek pontos elkülönitése szinte lehetetlen, így azok nagyságát csak becsülni tudjuk. Kívánatos elérni a takarmányozási és természetes hozam közel 55-45%-os arányát, amely nagymértékben függ az egyes tavak természetes tennőképességétől és a helyi adottságoktól. A tógazdaságban a (természetes és takarmányozási) hozamra ható tényezők rendszerét a 127. ábrán mutatjuk be. A hozamok számbavétele során figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az adott tó milyen termelési szakaszhoz tartozik (pl. piaci, nyújtás stb.), mivel a hozamok az ivadéknevelés és a piaci hal előállítása során különbözőek. A hazai halastavi termelés alapvetően a hagyományos hároméves üzemformában működik, ezért a „piaci hal” a harmadik év őszére készül el. Az étkezési hal egy része ősszel kerül értékesítésre, más része pedig teleltetőkben tárolva folyamatosan értékesíthető. A teleltetés- nél veszteség lép fel, amelyet apadónak nevezünk. Nagysága jelentősen befolyásolja az árbevétel kalkulációjánál figyelembe veendő végső hozamot. 403 takarmányozási HOZAM természetes TÉNYEZŐK EREDŐJE 127. ábra. A halhozamra ható legfontosabb tényezők
