Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
A halastavi halhústermelés során beszélhetünk főtermékről (halfajok), ikertermékről (pl. pecsenyekacsa) és melléktermékről (pl. nád). A lehalászott halmennyiség mint főtermék fajonkénti megoszlása a magyar halastavi termelésben az elmúlt 5 év átlagában a következőképpen alakult: • ponty 75% • növényevő 21%- busa 17%- amúr 4% • ragadozó (harcsa, süllő stb.) 1% • vadhalak (ezüstkárász, törpeharcsa stb.) 3% A hozamok vizsgálata során feltétlenül el kell választani a lehalászott hal mennyiséget az éves szaporulattól (szaporulat = lehalászás - kihelyezés). A 128. ábrán látható, hogyan alakulnak a különböző szektorokban a lehalászott, a kihelyezett és a szaporulati mennyiségek. A hazai tógazdasági haltermelés alapvetően a hagyományos hároméves üzemformában működik, így a piaci hal a harmadik év őszére készül el. Nem mindegy azonban, hogy az egynyaras ivadék, a kétnyaras növendék és az étkezési hal milyen átlagtömeggel készül el a termelési év végére. A nagyobb átlagtömegű, jobb kondíciójú ivadék kisebb veszteséggel telel, így a második évben úgymond jobb esélyekkel és egyben alacsonyabb ráfordítással érheti el az elvárt tömeggyarapodást. Azonos nagyságrendű ráfordítások esetén termelési célkitűzés a minél magasabb fajlagos hozamok elérése, ami azonos egyedszámot feltételezve magasabb egyedi testtömeget is jelent. Természetesen a „ritkább” népesítés egyben nagyobb testtömeget is eredményez. 1200,0 1000,0 0 1990 1991 1992 1993 1994 évek 1995 1996 □ LEHALÁSZÁS B KIHELYEZÉS □ SZAPORULAT 128. ábra. A hektáronkénti éves kihelyezések, lehalászások és szaporulatok alakulása 404