Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
A biomanipuláció kapcsán feltárt ismeretek közül a halastavakra is érvényes megállapítás az, hogy a felülről érkező hatás erős a táplálkozási lánc csúcsán (hal -* zooplankton), de gyenge az alján (fitoplankton -»tápanyag). A két elmélet kombinációjából alakult ki a „bottom-up/top-down” modell, amely szerint az ökoszisztéma egy termelési/fogyasztási szintjén elérhető biomassza alapvetően a hozzáférhető forrásoktól függ, de a ténylegesen létrejövő biomasszát az alulról felfelé („bottom-up”) és a felülről lefelé („top-down”) érkező hatások határozzák meg. A gyakorlat nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy a polikultúra kialakításánál figyelembe kell venni az egyes halfajok alsóbb táplálkozási szintekre gyakorolt hatását. 119. ábra. A halastavi ökoszisztémákra jellemző ökológiai piramis [Hengel, U. van (1984): Produktionsökologische Untersuchungen an einem eutrophen Teich - Inaugural Dissertation, Universität Bonn] A halastavi ökoszisztéma felépítését bonyolítja a szerves trágyával és a takarmány- nyal kívülről bevitt (allochton) szerves anyag, ami jelentős mértékben kiegészítheti a tóban termelődött (autochton) szerves anyag mennyiségét (119. ábra). A kettő együtt adja azt a biomasszát, amely a fogyasztó szervezetek különböző szintjének a rendelkezésére áll. Általában véve elfogadható az, hogy ennek a biomasszának a 10-15%-a jelenik meg a zooplankton- és az üledéklakó szervezetekben és csupán 2—3%-a a halakban. Az arányokat a tó működésének és a polikultúra kiválasztásának az összhangja határozza meg, vagyis az, hogy mennyire sikerül a tóban termelődő haltáplálék- szervezetekhez igazodó faji összetételt biztosítani. 380
