Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
2.5.6. Vízi élettájak és életközösségek A vízi ökoszisztémák élettájai a litorális (parti), a pelagiális (nyílt vízi) és a profun- dális (mélységi) régiók (120. ábra). A litorális régióban élnek az üledékhez rögzült vízinövények. A mélyebb vízrétegek felé haladva találhatók a víz fölé emelkedő, az úszólevelű és az alámerült gyökeres növények. A profundális régió a vízinövényektől mentes üledéket jelenti. A litorális és a profundális régió között van egy kevésbé elkülönülő réteg, a litoriprofundális régió, ahol makrofitonok már nem találhatók, de üledéklakó algák és főleg cianobaktériumok még élnek. A pelagiális régió a víz üledékkel közvetlen kapcsolatban nem álló tömegét jelenti. A halastavak, sekélységük miatt, egész felületükön lehetővé teszik a vízinövények elszaporodását, ezért elméletileg az egész tó litorális régiónak tekinthető. A pelagiális régió életközösségei közül minden tóra jellemző a plankton, amely a baktériumokat, az egy- vagy többsejtű algákat, a protozoákat, Rotatoriá-kat, Clado- cerá-kat és a Copepodá-kat foglalja magában. Közös jellemzőjük a lebegőképesség, ami főleg a zooplanktonnál aktív úszással társulhat. A növényi eredetű planktont fito- planktonnak, az állati eredetűt pedig zooplanktonnak nevezzük. A vízmozgástól független úszásra képes állatok alkotják a nektont. A pleuszton a víz és a levegő határán élő szervezeteket jelenti, amelyek lehetnek szervezettebb növények (pl. Lemna) vagy erre morfológiailag alkalmas rovarok. A pleusztonon belül megkülönböztetjük a neusztont vagyis a mikrobiális szervezeteket, például a baktériumokat és az algákat. A bentosz (benton) az üledéklakó szervezetek összességét jelenti. A biotekton a köveken, növényeken, egyáltalán szilárd aljzaton megtelepedett, többnyire algákból, baktériumokból, gombákból és állatokból álló bevonat. Az élettájaknak és életközösségeknek a hidrobiológiában szokásos további felosztása a haltermelés hidrobiológiái alapjainak a megismeréséhez nem feltétlenül szükséges, ezért azt részletesebben nem tárgyaljuk. 2.5.7. Vízvizsgáló készletek - halastavi alkalmazásuk A vízkémiai paraméterekről írt fejezetekben említett és a gyakorlatban is használható analitikai módszerek egyszerűek és bárki számára könnyen végrehajthatóak. A szükséges vegyszerek elfogadható áron beszerezhetők, csupán a reagensek elkészítése igényel kémiai előismereteket és minimális laboratóriumi felszereltséget. Nagyobb halgazdaságokban, ahol rutinszerűen számos tó vizsgálatát végzik, célszerű saját reagensek készítése, ill. készíttetése arra vállalkozó laboratóriumokkal. Kisebb gazdaságok számára 50-100 mérésre elegendő vízvizsgáló készletek beszerzése javasolható. A vízügyi és környezetvédelmi laboratóriumok nem a halgazda számára fontos paramétereket vizsgálják, hanem annál lényegesen többet. Az eredmények értékelésekor rendszerint nem tudják figyelembe venni a halgazda sajátos szempontjait. A mérések célja nem az adatszerzés, hanem az adatok alapján annak eldöntése, hogy milyen beavatkozásra van szükség a halgazdálkodás számára jó vízminőség biztosítására. 381
