Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
mára közvetlenül hozzáférhető foszfor. Ez azt jelenti, hogy ha az 02-ben gazdag üledéket az élő szervezetek vagy a szél felkeveri, akkor jelentős mennyiségű hasznosítható foszfor kerül a vízbe. Egészen más folyamat az, amikor az 02-hiányos üledékből 10%-os 02-telitettségnél megkezdődik, 0,5 mg • i 1 alatti 02-koncentrációnál pedig robbanásszerűen felgyorsul a P-felszabadulás. A folyamat hőrétegzett halastavakban „öngerjesztővé” válhat a következő lépések szerint: (1) sok alga, csekély Secchi- átlátszóság, vékony eufotikus réteg, (2) erősen 02-hiányos alsó hideg vízréteg, P04+- felszabadulás az üledékből, (3) éjszaka a hőrétegzettség megszűnése, P043+-koncen- tráció növekedése a tóvízben, (4) a megnövekedett P04+ miatt az algásodás fokozódása, (5) még csekélyebb Secchi-átlátszóság..., és a folyamat újra és újra ismétlődik, növekvő algabiomassza mellett. Az algabiomassza közel azonos szinten tartása (100-200 mg • nr3 a-klorofdl) a megfelelő tókezelésekkel ezért is lényeges. Másrészről, a 2-3 mg • g_1 összes foszfort tartalmazó üledék piaci pontyos tavak vizének a P- ellátását bőségesen biztosítja, a P-műtrágyázás felesleges. 2.5.1.9. Kén - a kénhidrogén-mérgezés megelőzése A kén leggyakoribb alakja a vizekben a szulfát (S042-). Koncentrációja és aránya az összesion-tartalomban változó. Általában, de halastavakat tápláló vizekben különösen kedvezőtlen, ha a domináns ionok közé tartozik. A szulfát az 02-hiányos alsó, hideg vízrétegben a szulfátredukáló baktériumok közreműködésével halakra toxikus kénhidrogénné (H2S) alakul, az alábbi képlet szerint: S042- + 8H+ - H2S + 2H20 + 20HA H2S további sorsa az 02-koncentrációtól függ. Oxigén jelenlétében kémiai úton elemi kénné, biológiai úton pedig több lépésben szulfáttá alakul. Anaerob körülmények között az üledék vas-foszfátja (FeP04) Fe2+- és P04 -ionra disszociál. A P04 növeli a víz P-koncentrációját, a Fe2+ és a S2" pedig oldhatatlan vasszulfiddá (FeS) alakul, és az üledékben fekete csíkot adó rétegként látható (112. ábra). A kénhidrogén oxidációja elemi kénre és a vasszulfíd képződése a két tisztán kémiai folyamat a kén körforgalmában. A legfontosabb mikrobiális folyamatok: a szulfát redukciója kénhidrogénre és szulfidra, valamint az elhalt szerves anyag kéntartalmú aminosava- inak a bontása kénhidrogénre. A szulfid és a kénhidrogén együttes meghatározása a Pomeroy-reakció alapján történik. A víz pH-értékének és a vízhőmérsékletnek a függvényében a 29. táblázat segítségével számítható ki a disszociálatlan H2S százalékos aránya. A táblázat szerint a kénhidrogén 7-7,5 alatti pH-értékeken fordul elő nagyobb arányban. A nitrogén tárgyalásakor ezzel szemben az NH4+ => NH3 átalakulás éppen ellenkezőleg, a lúgos pH-tartományban volt jelentős. A halakat tehát savas és lúgos pPI-értéken egyaránt veszély fenyegetheti. Az ideálisnak tekinthető 8-8,3 körüli pH-értéken viszont az ammónia és a kénhidrogén aránya az összes ammónián és az összes szulfidon belül csupán mintegy 10%. Szerves anyagban gazdag üledékben általában számítani kell a metán és a kénhidrogén képződésére. Az üledékből a metánnal együtt felszabaduló gázok a helyszínen 366
