Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
rágyázással növelve a P-koncentrációt, elősegíthető az NH4 felvétele az algákba. Ha van elég PO^ a vízben, akkor a pH napi többszöri mérésével ellenőrizhető, hogy bekövetkezik-e pH-emelkedés, amikor másféle beavatkozásra van szükség. b) A délutáni pH-érték magas (9-9,5 feletti), de az NHj-N 1-2 mg • l“1 között van. A pH-érték gyors csökkentésére van szükség, minden olyan beavatkozással, ami csökkenti az algák fotoszintézisét, de nem pusztítja el azokat. Brazil halastavakban bevált a fotoszintézist gátló ADOL 80 WP 0,6-0,8 kg • ha“1 adagjának szuszpenzióban történő délutáni, egyenletes kijuttatása. A pH 3^1 órán belül látványosan csökkent, és nem alakult ki hajnali 02-hiány. A kezelést követő napokban a tóvíz rendszeres vizsgálata ajánlatos. c) A délutáni pH-érték magas (9-9,5 feletti) és az NHj-N koncentráció is nagyobb 2 mg • l“'-nél. Ilyen szélsőséges esetekben a halak egy része már a víz felszínén látható, súlyosabb esetben reflex nélkül köröz a felszínen vagy kiugrál a partra. Egyetlen megoldás a gyors vízcsere. A b) és c) példa esetében a víz pufferkapacitásáról leírtak figyelembe vételével ajánlatos megvizsgálni a magas pH alapvető okát. Az NH3 toxicitása a halgazdálkodásban előnyösen is felhasználható, pl. a nemkívánatos halak elpusztítására, amit egy brazil kísérletben sikerült is bemutatni. Bebe- douro település (Pernambuco állam) ivadéknevelő halgazdaságában a vízellátást a Sao Francisco folyó biztositotta. A vizet - mint általában mindenhol Brazíliában - kőzúzalék szűrőn át vezették a folyó halainak az eltávolítására. A szűrt víz mesterséges (kb. 1 hektáros) tározóba került, innen pedig egy kacsás tóba és az ivadéknevelő tavakba. A 0,7 hektáros kacsás tóban 2000 kacsát tartottak, és ennek a tápanyagban, algában és zooplanktonban gazdag vize „trágyázta” időnként a gazdaság többi tavát. A kacsás tóba azonban mindig bekerült néhány nagyobb méretű tilápia, ami az ivadé- kos tavakba átjutva jelentős károkat okozott. A tó vizét a kacsák miatt nem lehetett leereszteni. A megoldást a tó vízkémiai vizsgálata kínálta. A vízben a kacsák ürüléke miatt állandóan 10-16 mg • l“1 körüli volt az összes ammónia koncentrációja, miközben a víz pH-ja 8 alatt maradt, tehát az NH3 aránya alacsony volt. A víz pH-értékét mintegy 250 kg, délután kivitt mészhidráttal [Ca(OH)2] 9,3-9,5 értékre, az összes ammónián belül az NH3 koncentrációját pedig közel 7 mg • l '-re emeltük. A tilápiák nyugtalan viselkedése azonnal megindult, a következő reggelre pedig elpusztultak. Az eljárás előnye, hogy a halak emberi fogyasztásra alkalmasak maradnak. Hazai tavainkban ammónium-szulfát (5-10 mg • l“1 NHj-N) és mészhidrát kijuttatása (kb. pH = 9,5-ig) a tökéletesen nem leereszthető tavak tócsáiba biztosan elpusztitja a visz- szamaradt, nemkívánatos halakat. 2.5.1.8. Foszforformák - az üledék foszforkészlete feleslegessé teheti a foszforműtrágyázást A foszfor a tavak és tározók eutrofizálódásáért leginkább felelős tápelem. Halastavakban növeli a természetes hozamot, de túlzott adagolása vagy az üledékből váratlanul felszabadult nagyobb mennyisége káros vízvirágzásokhoz vezethet. A tóvizben mérhető összes foszfor (Pössz) élő és élettelen részecskékhez kötött formált foszforra (Ppan ), valamint oldott foszforra (Po]d) osztható. Az oldott foszfor oldott reaktív fosz363
