Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai

fórból (PC>4+), szerves (Porg) és kondenzált (Pkond.) foszforból áll. A halastavi kezelések szempontjából lényeges PO|+ - P helyszíni becslésére alkalmas, de nem elfogadhatóan pontos az ón-kloridos módszer. Az analitikában általánosan elterjedt a Pótmérés savas molibdát reagenssel. A gyakorlat számára ez a módszer a kimutatáshoz szükséges, gyorsan bomló aszkorbinsav-oldat miatt nehézkes.

A tóvíz összes-P-koncentrációja rendszerint 0,3-0,6 mg • 1 1 körül van. Az algák szárazanyagában megfelelő tápanyagellátás mellett mintegy 1% az a-klorofill és ugyanennyi a foszfor. Ha az ideális a-klorofill-koncentrációt a halastóban 100-200 mg • in 3-nak (= 0,1-,0,2 mg • l-1) tekintjük, akkor ez azt jelenti, hogy a tóvízben mért összes foszforból 0,1—0,2 mg • l“1 az algasejtekben található, többnyire ennél nagyobb mennyiség pedig az élettelen lebegő részecskékhez kötött. Az összes oldott foszfor koncentrációja változó, ezen belül az oldott reaktív foszfor (PC>4+) rendszerint 0,05 mg • 1 1 körül van vagy egyáltalán nem mutatható ki. Mindezek alapján érthető az ösz- szefüggés a tóvíz a-klorofill és összes-P-koncentrációja között. Az összes P algákban lévő mennyiségétől függően azonban különböző tavakban egymástól lényegesen eltérő az összefüggés (111. ábra).

Mai ismereteink szerint minden alga számára csupán a POj’ hozzáférhető, a Porg -t egyes algák lúgos foszfatázukkal, a Pkond -t pedig csupán bakteriális közvetítéssel képesek hasznosítani. Az algák a foszfort gyorsan és tényleges igényüknél sokkal na364

111. ábra. Tóvíz összes foszfor- és a-klorofill-koncentrációja közötti összefüggés, irodalmi adatok alapján